Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 3. szám

sonlítja: „Ahol a dög, odagyűlnek a saskeselyűk” (Mt 24,28). A bűnök, amelyek megvoltak, amióta csak áll a világ, ekkorra megérnek a bekövetkező ítéletre. Ilyen értelemben kell már az említett Jakab 5,3-on kívül a következő Igéket is érteni: „A Szellem pedig világosan megmondja, hogy az utolsó (jövendő) időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő szellemekre és ördögi tanításokra figyelnek; és olyanokra, akik képmutatóan hirdetik a hazugságot, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben" (lTim 4,1-2). „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis magukat fogják szeretni, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók; árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megtartják ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől!” (2Tim 3,1-5). „Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van” (2Pt 3,3-4). „Azt mondták ugyanis (az apostolok), hogy az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik istentelen dolgokra irányuló szenvedélyeik szerint élnek” (Júd 18).

Nem találjuk meg ezekben az Igékben korunk világos tükörképét? A lefelé való sülylyedést megállapíthatjuk. Ez azonban semmi más, mint az istennélküliségnek az utolsó időkben való kiteljesedése. Az Antikrisztus János óta működő szelleme arra igyekszik, hogy rövidesen elérje csúcspontját az Antikrisztus személyében (ÍJn 2,18; 4,3). Már évtizedek óta egyre erőteljesebben mutattak rá arra, hogy az utolsó idők megkezdődtek, és ebben igazuk van. Felismerhettük, hogy a Sátán már az apostolok ideje óta rendszeresen törekszik egyre jobban erősödő tervszerű akciójával, végcéljának megvalósítására. Ebből világosan következik, hogy a legújabb események már régen előrevetették árnyékukat, az utolsó évtizedekben és években egyre világosabban. így az idők jelei valóban minden nemzedék számára eszkatológikus (utolsó időkre mutató) jellegűek. Ha eltekintünk a rajongó eltorzulásoktól, akkor általánosságban megállapíthatjuk, hogy Krisztus közeli visszajövetelének várása kedvezően hatott a hit kibontakozására.

A szűkebb értelemben vett utolsó idők jeleihez azonban hozzátartozik az Izráelben és a nemzetek világában lejátszódó események. A cinonizmus és a két világháború döntő módon előkészítették a talajt Izráel állama számára. Ebben az értelemben az ezzel kapcsolatos események már az utolsó idők jelei voltak, még ha nem is olyan súllyal, mint a mai történések. Itt ez a példa is az előbbi megállapításra, hogy nagy események előrevetik az árnyékukat.

Az utolsó idők végső kifejlődésükhöz és ezzel csúcspontjukhoz az antikrisztusi időszakban fognak elérkezni.

Az Ószövetségben is sok helyen szó van az utolsó időkről: „Az utolsó napokban szilárdan fog állni az Úr házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép. Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az Űr hegyére, Jákob Istenének házához! Tanítson minket utaira, hogy az Ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr Igéje Jeruzsálemből. ítéletet tart a nemzetek fölött, megfenyíti a sok népet. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul” (Ézs 2,2-4; Mik 4).

Az ószövetségi próféták tehát a Messiás dicsőségében való megjelenése előtti és utáni időszakot az utolsó idők egységes történésének látták. A részletek még nem jelentettek ki a számukra úgy, mint az újszövetségi idő óta.

88