Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 3. szám
halál! Nem várja ezt örömmel? Olvassa el egyszer Bibliájában a Róma 8,19-23-at! Táplálékom Egyelőre azonban ezen a világon kell feladatomat teljesítenem. A Teremtő ugyanis azzal bízott meg engem, hogy lazítsam fel és trágyázzam meg a talajt. Ezért szeli keresztül legtöbb járatom a földet. Azokon a helyeken, ahol olyan kemény, hogy egyetlen rést sem találok, hogy keresztülpréseljem magam, egyszerűen „ráköpök” az előttem levő földre. Miután így megpuhítottam, gyorsan megeszem. így tudok lombokat és más szerves anyagokat is felfalni. Mit gondol, mi minden megy beleimen keresztül! Maradványait kis sárcsomók formájában mindenütt láthatja a talaj felszínén. Azért nem kell undorodnia tőlük! Ez a legjobb humusz. Teljesítményeim A tudósok kiszámították, hogy egy hektár jó talajban 24 óra alatt több mint egy mázsa humuszt termelünk. Ez évente 40 tonnát jelent, amelyet egyenletesen osztunk el a talaj felszínén. Ezt természetesen nem egyedül végzem el. Egy futballpálya nagyságú területen rajtam kívül körülbelül még 150000 giliszta él (egy jó kövér réten több millió is lehet!). Ha mindnyájunkat együtt le akarna mérni, nehézségei támadnának, ugyanis körülbelül 5 mázsát mutatna a mérleg. Ez pontosan annyi hús, amennyi jószágot el tud tartani ugyanekkora területen. A szakemberek mindenesetre nagyon dicsérnek óriási átforgató és feldolgozó teljesítményünkért. Ha ad nekünk egy kis időt, mondjuk 300-400 évet, biztosra veheti, hogy 40 centiméteres mélységig az egész föld tömege átmegy a belünkön, így teljesítjük azt a feladatot, amellyel a Teremtő bízott meg. Bármilyen jelentéktelennek tűnik Ön előtt, létünk az Ő dicsőségét szolgálja. Mintha villámcsapás érte volna Henri Euler festőművész fiatal éveiben továbbképzése miatt Rómában élt. Sok művészhez hasonlóan ő sem boldogult problémáival. Elérkezett az a nap, amikor elhatározta, hogy véget vet az életének. Mivel olyan szállodában lakott, amely a Tiberisz partján állt, legalább ezen a ponton nem látszott akadály szándéka végrehajtásában. Csak le kellett mennie a földszintre, ki kellett nyitnia a kerti kaput, néhány lépést kellett tennie és belevetni magát a folyóba. Egyik este szilárdan eldöntötte e terv végrehajtását, előtte azonban személyes iratait rendezni akarta. Hátra volt még egy bőrönd, amelyet már évek óta nem nyitott ki. Ebben voltak még olyan iratok, amelyeket rendezni kívánt, vagy meg akart semmisíteni. A bőrönd legalján Euler egy könyvre bukkant. Nem is vette észre, hogy az egy Újszövetség volt. Találomra felütötte, és ezeket a szavakat olvasta: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését...!" (Zsid 12,5). Ez az Ige villámcsapásként érte a művészt. De nem megsemmisítésként, hanem felvillanó fényként, amely megmutatta azt az ásító szakadékot, amely előtt állt, de a menekülés útját is. Euler többször elolvasta: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad" (Zsid 12,5-6). Az Ige hatására Euler térdre esett és imádkozott ahhoz az Istenhez, akivel sok év óta egyáltalán nem törődött. Ami azon az emlékezetes éjszakán elkezdődött, a következő hetekben és hónapokban tovább folytatódott. Az áldott Alexander Vinet egyik könyve továbbsegítette Eulert Isten megismerésében. Euler elhagyta Rómát és visszatért hazájába. Itt hite megszilárdult, elmélyült, és most már csak az volt a kívánsága, hogy más embereknek elvigye az evangélium világosságát. Franciaországban dolgozott (Villefranche-sur Saon) majd a svájci Lausanne-ban, ahol az ifjúság között és munkások körében szolgált. 85
