Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 3. szám
Karl-Heinz Vanheiden Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Földigiliszta vagyok! Talán nem tetszem Önnek? Figyeljen csak ide! Engem is ugyanaz a Teremtő alkotott, mint Önt. Nem kell olyan megvetően lenéznie engem. Ugyanolyan tökéletesnek teremtett, mint Önt, csak más feladatokkal bízott meg. Ezért kellett a Teremtőnek engem más testtel is megajándékoznia. Különben is sokkal fontosabb vagyok az Ön számára mintsem gondolja. Ha egy kis türelmet szentel nekem, és végighallgat, lesz csodálkozni valója, s a jövőben pedig kicsit jobban tisztel majd engem! Gyerekszobám Első emlékem egy kaucsukszerű, mindkét végén zárt haskötő, amelyben jól megvédve nőttem fel. Amikor azonban elég erősnek éreztem magam, mégiscsak otthagytam. Hiszen tudja, hogy igazi lakásom az a talaj, amelybe Ön paradicsomait és uborkáit ülteti, amelyen focizik és házait építi. Szorgalmasan ástam. Lakásom jó mélyen - úgy körülbelül másfél méternyire a föld felszíne alatt - helyezkedik el. Ezzel „jó átlagteljesítményt” értem el. A földigilisztáknál a világcsúcs tudomásom szerint nyolc méter. Tulajdonképpen lakásomra évente csak kétszer van szükségem, a téli hidegben és a nyári hőségben. Ilyenkor kedélyesen összetekeredem benne, és szebb időkre várok. Valamit magamról Igazán esőben érzem jól magam. Ilyenkor a föld jó puha, és olyan jól esik egészen a felszínig ásni magam. A nevem ugyan földigiliszta, de „Lumbricus terrestris”-nek is nevezhet, ez tudományosabban hangzik ugyan, de ugyanazt jelenti. Egyesek „közönséges földigilisztának” is szólítanak, de nem azért, mintha valami közönséges dolgon kaptak volna - ilyet sohasem tennék! Nem, a közönséges szó csak hétköznapit jelent. Valóban, Istennek egészen hétköznapian csodálatos teremtménye vagyok. Önöknél is sokaknak vannak azzal problémái, hogy csak „hétköznapi” emberek. Fölöslegesnek érzik magukat, s talán még Istennel is vitatkoznak. Mit képzel! A közönségesben még mindig olyan sok a bámulatra méltó, hogy az ember nem tud hová lenni a csodálkozástól, ha egyszer elkezd ámulni. Különben is: Isten világa nem állhat kizárólag rendkívüli teremtményekből, szüksége van egy sereg hétköznapiakra is, olyanokra mint Ön és én. Ásási technikám Most azonban ásási technikámról szeretnék Önnek beszámolni. Talán már csodálkozott azon, hogy miként is csinálom. Végül is nincsen ásóm, mint egy bizonyos vakondnak, vagy mint a kotrógépnek. Csak erős, hegyes csúcsban végződő fejem van, amely viszont annyira finom, hogy még a legparányibb résbe is be tud hatolni. Mintegy belenyomom fejemet a résbe, jól megfeszítem az izmaimat, amelyekkel a Teremtő bőségesen ellátott, és a földet ék módjára szétnyomom. Ahhoz, hogy ez egyáltalán sikerüljön, Alkotómnak különleges ötlete támadt. Tudnia kell: nekem nincs csontvázam. Ha azonban igazán használni akarom az izmaimat, szükségem van ellenállásra. A nyomás mindig ellennyomást hoz létre, ahogy talán régebben már tanulta a fizikában. Ezért látott el bölcs Teremtőm két nyomópárnával, amelyek sok szelvényem mindegyikén (egyszer talán meg83
