Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 3. szám
mérés: Ha a fiamat életre kelthetném, egész másként törődnék vele. De már késő! Ismerek házastársakat, akik külsőleg egészen normális házasságban élnek. De alapjában véve csak egymás mellett élnek. Az asszony nem tudja, mi gyötri a férjét. És a férfi nem tudja, milyen terhek alatt szenved a felesége. A múltkor beszéltem egy fiúval. Ezt mondta:- Engem senki sem ért meg.- Nincs barátod?- Kollégáim és haverjaim vannak. De olyan barátom nincs, akinek kiönthetném a szívemet.- És az édesanyád? Legyintett:- Neki olyan sok dolga van.- És az édesapád? Nevetett:- Amikor a munkából hazajön, kicsit zsörtölődik, aztán újra elmegy. Szakítsatok hát időt egymás számára! Szakítsatok időt Isten számára! A Bibliában van egy történet egy római helytartóról, akinek az volt a megbízatása, hogy kihallgassa a fogoly Pál apostolt. Nagyon furcsa egy kihallgatás volt ez. Mert a vádlott egyszerre csak Isten eljövendő ítéletéről beszélt, aki előtt a helytartónak is meg kell majd jelennie. És aztán beszélt Jézus Krisztusról, a megfeszített Isten-fiúról, aki megmentheti a bűnöst az ítélettől. Amikor a helytartó ezt hallotta, nagyon nyugtalan lett, és ezt mondta: „Ha lesz időm, tovább beszélgetünk.” Aztán elvezettette Pált (Csel 24,25). Éppen így beszélhet a ma embere is. Pontosan tudjuk, hogy az élő Isten létezik, és hogy Ő a bíró élők és holtak felett. Pontosan tudjuk, hogy életünk nincs rendben és sok vétekkel terhelt. Pontosan tudjuk, hogy semmire sincs jobban szükségünk, mint a bűnök bocsánatára. Nem kellene elindulnunk és időt szakítanunk arra, hogy megkeressük azt a Jézus Krisztust, aki egyedül - és csak Ő! - ajándékozhat meg a bűnök bocsánatával és az Istennel való békességgel? Milyen más lenne az életünk, ha reggelente időt szakítanánk arra, hogy egészen csendben olvasnánk néhány verset a Bibliából és szívünket imádságban kiöntenénk Isten előtt! Milyen mások lennének vasárnapjaink, ha időt szakítanánk arra, hogy a gyülekezettel együtt Istent dicsérjük és az Ő szavát hallgassuk! Igen, szakítsunk hát időt Isten számára! Istennek most még van ideje a számomra. Az ítélet napján már nem lesz lehetőségünk arra, hogy Istennel beszéljünk. Akkor már csak egy történik: Isten felüti az Élet könyvét és kimondja az ítéletet. Most azonban még tart a kegyelmi idő! Mivel az ördög tudja ezt, gondoskodik arról, hogy hajszolt és űzött emberek legyünk. Át kellene látnunk ezen a színjátékon, és tudnunk kellene - így olvashatjuk a Bibliában -: „íme, most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2). Most Istennek hallatlanul sok ideje van a számunkra. Vár ránk. Használjuk ki a kegyelemnek ezt az idejét. Wilhelm Busch ÉKSZERÉSZ „KI MIT TUD?” 1. Mi olyan, „mint disznó orrában az aranykarika”? 2. Ki mondta azt, hogy „a bölcsesség birtoklása drágább a gyöngyöknél”? 3. Az Úr Jézus melyik példázatában fordul elő drágagyöngy? 4. Melyik város leírásában szerepel mindenféle drágakő? 5. Izráel melyik korszakában találkozunk először aranypénzzel? 6. A Jeremiás által említett vasból készült íróvesszőnek milyen hegye volt? 7. Az Úr Jézus melyik példázatában fordul elő gyűrű? 8. Az Úr Jézus figyelmeztetése: mit ne dobjunk a disznók elé? 9. Kiről mondta az ÚR ezeket a szavakat: „Karikámat orrodba vetem”? 10. Kinek a nyakába akasztott fáraó aranyláncot? Megfejtésük a 78. oldalon 71