Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 2. szám

gyermeki lélek számára, amire egyetlen ellenszer van: kikapcsolni! Jerry Mander követelése még radi­kálisabb: „Töröljétek el a televí­ziót!” és „A televízió nélküli világ - úgy vélem - csak jobb lehet, mint a világ vele.” Vajon nem kell-e elgondolkoznunk azon, hogy nem hívő emberek kife­jezetten óvnak ettől az eszköztől, miközben keresztyén emberek az evangélium hirdetésére kívánják felhasználni, s ezáltal azt érik el, hogy sok olyan keresztyén ember szerez majd be tv-készüléket, akik­nek eddig nem volt. Mi az, ami olyan problématikus a televíziónál? 1. A televízió hipnotikus hatása Mander összegyűjtötte több ezer olyan személy kijelentését, akik egyszerű szavakkal véleményt mondtak a televízióról. Közülük néhány jellemző:- „Amikor nézem a tv-t, úgy ér­zem, mintha hipnotizáltak volna.”- „Számomra úgy tűnik, mintha agymosásban volna részem.”- „Olyannak érzem magamat, mint valami növény; ott gubbasztok ki­dülledt szemekkel, és egyszerű­en képtelen vagyok elmozdulni onnan.”- „A tv bensőmben üressé tesz engem.”- „A tv narkomániássá tesz." A televízió túl sokat követel képes­ségeinktől, hogy fel tudjuk dolgozni a felkínált ingerhatásokat. A tv-kép igen sok kicsi pontból áll, amelyeket az agyban kell egy képpé egybe­szerkeszteni. A rezgő tv-fény a né­zőben állandó stresszhelyzetet vált ki. Frieda Morris pszichológusnő, aki több könyvet írt a hipnózisról, rámutatott, hogy az ember elméjé­nek utána kell rohannia a tv-képek­­nek, mivel azok gyorsabban mo­zognak, mint ahogyan a néző feldolgozni képes. Ezáltal gyökere­sen csökken annak a lehetősége, hogy az ember az információkat megfelelő módon el tudja bírálni és kellő távolságot tudjon tőlük tartani. Marie Winn ezt a jelenséget „inger­­túláradás”-ként jellemezte. Ernst Hilgard, a Stanford-egyetem hipnóziskutatási programjának ve­zetője és az ezzel a témával foglal­kozó, legtöbbet olvasott könyvek szerzője, megerősíti annak lehető­ségét, hogy a televíziózás az em­bert könnyen hipnotikus állapotba hozhatja, ha erre megvan a belső készsége. Véleménye szerint rend­kívül alkalmas a hipnózis bevezeté­sére az az állapot, amikor az ember hosszú ideig csöndben ül egy ho­mályos helyiségben és passzívan szemlél egy fényforrást: „Az embe­reket már az is odáig juttathatja, hogy félretegyék a normális valósá­got, hogy csendben ülnek, miköz­ben a képernyő által egyetlen inger éri az érzékszerveiket. S ekkor már lehetséges azt a másfajta valósá­got becsempészni, amit a tv mutat. A fantáziát így olyan erősen lehet foglalkoztatni, hogy időnként min­den más lehetőség elhalványul." 2. Ami a rostán áthullik A televíziós közlésre nem egyfor­mán alkalmas minden információ. Az eszköz szűrőt jelent, amely a valóság bizonyos szempontjait ki­szűri. A komplex összefüggéseket a tv-nek megfelelően kell össze­vágni, hogy egyáltalán ebben az eszközben ábrázolni lehessen, és hogy kézben tarthassa a nézőket. Jerry Mander kidolgozta - szá­momra meggyőző módon - a te­levíziózás egyfajta szerkezeti há­lóját, és a következő igen érdekes eredményre jutott:- Az erőszak és a háború alkalma­sabb a tv számára, mint az erőszak­nélküliség és a béke. Cselekmé­nyeket, szenzációs eseményeket sokkal jobban lehet ábrázolni, mint belső folyamatokat, érzelmeket és megkülönböztető fontolgatásokat.- A felületesség egyszerűbb, mint a mélység.- Az anyagiasság, a kapzsiság és a nagyravágyás - mindez magas fokon és céltudatos magatartással- alkalmasabb, mint a belső érté­kekre való törekvés, a megelége­dés azzal, ami van, mint a nyíltság és engedékenység. Többértelmű­séggel, kifinomultsággal és sokol­dalúsággal ez az eszköz nem tud mit kezdeni.- Az élvezet alkalmasabb a tv szá­mára, mint a megelégedés. Kitörő szenvedélyek és félelem jobban ábrázolható, mint a csend és a nyu­galom. Harag, féltékenység és gőg alkalmasabb, mint a béke és aláza­tosság.- Az egy egyszerűbb, mint a sok. A személyiség és a jelkép egy­szerűbb, mint a világnézet.- Vallások vagy mozgalmak egyes „karizmatikus” vezetőkkel igen al­kalmasak és hatásosak a tv számá­ra. Ha egy mozgalomnak nincs ve­zetője vagy központja, akkor a tele­víziónak kell egy ilyen központot teremtenie. 3. Emberek dicsőítése A „sztárszerepek” teremtésének irányzata a keresztyén adásokban sem kerülhető el. Az a tény, hogy USA-ban a nemzeti határokon túl is ismert vezető személyiségek „fej­lődtek” ki, nem annyira az ő szelle­mi erejüknek és feddhetetlensé­güknek az eredménye, hanem a tv hatásának köszönhető. Jerry Mander a tv-nek a tekin­télytisztelet és az emberek dicsőíté­se irányába húzó hatását ezekkel a szavakkal foglalja össze: „Ez min­denesetre zűrzavarhoz és az em­bereknek a kívülről jövő képek alá­vetéséhez vezet. Mindent egybe­vetve: hatása zsarnoki, kívülről kormányozó, uralomra való törek­vésben összegeződik.” Nem nehéz felismerni a tv rendkívül alkalmas voltát a nézők kiskorúvá tételére és manipulálására. Az az irányzata, hogy „karizmatikus” ve­zető személyiségeket juttasson ér­vényesüléshez és a nézőket egy kívülről kormányzó hatalom alá 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom