Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 2. szám
Józan beszéd a Szent Szellemről A Szent Szellemre való hivatkozást nem mindig igazolja a Szent Szellem. A Szent Szellemről való hiányos tanítás gyakran rajongáshoz vezet. Bibliai alapelv: Isten - az Atya - mindent, amit cselekszik, a Fiában és Fia által, Jézus Krisztus által tesz (Jn 1,3; Kol 1,16); a Fiú mindazt, amit ma tesz, a Szent Szellemben és általa teszi (Jn 14,16-26); a Szent Szellem mindazt, amit mai világunkban megtenni szükséges, a Bibliához kötve, olyan emberekben és emberek által végzi, akik magukat hitben való engedelmességben a Szentháromság-Istenhez kötöttnek és elkötelezettnek tudják és vallják magukat, azaz Jézus Krisztus Gyülekezete (Teste) által (Csel 1,8; Jn 17,18). A Szentháromság-Isten munkájának bibliai alapelvét következésképpen a hitbeli engedelmesség emberei, Jézus Krisztus Gyülekezetének tagjai fogják megtapasztalni: 1. A Szent Szellem nem önmagát teszi naggyá, hanem Isten Fiát, Jézus Krisztust (Jn 16,12-14), és az embert Őhozzá vezeti. 2. Jézus Krisztus az embert Isten gyermekévé teszi, és az Atyához vezeti (Jn 14,6). Egy további figyelemreméltó alapelv a következő: A Szentháromság-Istennek van egy eszköze önmaga közlésére, kijelentésére: az ó- és újszövetségi Kánon. A Biblián át és a Bibliával munkálkodik a Szent Szellem a hívőben, hogy ezáltal megdicsőítse az Atyát és a Fiút! Mikor szól valaki rajongó módon a Szent Szellemről? Amikor a rá való hivatkozásnak nincs megerősítése a Bibliában. egyetlen Megváltóról, Jézus Krisztusról való ismerettel. Van egy imádság, amely először a kínai keresztyénségben jelent meg és most bejárja a világot. Így hangzik: „Uram, ajándékozz ébredést az én népem között, és ezt kezdd el nálam!” Ezt az imádságot kellene mindnyájunknak imádkozni. W. B. Amikor például 1973-ban Bangkokban a világmissziói konferencián a Szent Szellemre hivatkoztak, de ugyanakkor ellentétben voltak a Bibliával, mert hittek a világtestvériség megvalósulásának ideológiájában, akkor a rajongás szelleme volt jelen, aki Szent Szellemnek adta ki magát. Minden élmény, megtapasztalás, amely a Szentírás oldaláról nem ellenőrizhető, veszélyes. Minden megtapasztalás, amely a Bibliának ellentmond: tévelygés és félrevezetés. Természetesen bibliai Igékre való hivatkozás közben, sok bibliai hely idézésével is a rajongás szellemének területére kerülhetünk, ha nem - vagy nem elegendő módon - vesszük figyelembe egy idézet időbeli és üdvtörténeti összefüggését, például amikor a jeruzsálemi pünkösdi eseménnyel összefüggésben a nyelvcsodát - ami összekapcsolódott a megértés, a hallás csodájával — ma részben vagy egészében a Szent Szellem jelenlétének bizonyítékaként várják el. Aki ezt teszi, a nagy esemény egyik kísérőjelenségét értékeli túl, és ezáltal akaratlanul is kisebbíti magát az eseményt. A Szent Szellem Jézus Krisztust jelenti ki! Ha eközben célszerű számára, hogy kísérőjelenségeket is adjon, akkor az nem törvényszerű, hanem egyedi ráadásnak kell tekinteni. Ez a ráadás azonban sohasem fogja elhalványítani a lényeget. A Szent Szellem Jézus Krisztus megismerésére vezet a Bibliából, úgyhogy a Bibliához hű emberek nem a „Bibliában hisznek”, hanem megbíznak a Bibliában, és ezáltal hisznek Jézus Krisztusban. Nem a betűhöz kötelezték el magukat (ámbár nekik a Biblia minden betűje szent és drága), hanem egy személyhez: Jézus Krisztushoz. A Biblia minden hűséges olvasója és kutatója tudja, hogy tévedhet ismeretében, és hogy minden, ma lehetséges megismerés rész szerint való (lKor 13,9). Ez a felismerés alázatos helyzetben tart, függőségben, és nem keményít meg fejlődő, változó, javítható ismeretek előtt. 54
