Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 2. szám
Vajon az Úr Jézus nem három napig volt halott? — Bruno Schwengeler válaszol egy olvasó kérdésére -Kérdés: Máté 12,40 szerint Jézus halála és feltámadása között három nap és három éjszaka, azaz 72 óra telt el (vö. Jónás 2,1). Nagypéntek délután és húsvét vasárnap reggel között azonban csak másfél nap, s mindenesetre csupán két éjszaka. Mivel magyarázható ez az ellentmondás? Felelet: A megfigyelés feltétlenül helytálló. Ha Jézus Krisztust pénteken feszítették keresztre és a hét első napján (vasárnap) támadt fel, akkor Ő is tévedett. Valóban? Máté 12,40-ben és Márk 8,31-ben is Jézus félreérthetetlenül kijelenti, hogy megölik és három nap múlva feltámad. Jézus Krisztus azonban nem tévedett, mert Isten nem téved, hanem az az általános felfogás téves, amely szerint pénteken (nagypénteken) feszítették Őt keresztre. Ez a felfogás felületes szemlélet és más következtetések alapján alakult ki. A ma használatos naptár szerint a nap éjfélkor kezdődik és a következő éjfélkor ér véget. A héber naptárban azonban minden új nap este 18 órától a következő nap 18 óráig tart. A zsidók szerint tehát először van este és éjszaka, és csak utána következik a reggel. A szombat így nem szombat reggel kezdődött, hanem már péntek este 18 órakor. Az izráeliták nemcsak a hetenkénti szombatot ismerték és tartották meg. A 4Mózes 28,16-18-ban olvashatjuk: „Az első hónap tizennegyedik napján kezdődik az Úr páskája, és ennek a hónapnak a tizenötödik napján van az ünnep. Hét napig kovásztalan kenyeret kell enni. Az első napon szent összegyülekezés legyen. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát.” A hónap tizenötödik napján — a páska után — szombatot (szabbatot = nyugalomnapot) kellett tartani. Ezen a héten a zsidók tehát két szombatot tartottak. A kovásztalan kenyerek ünnepének első napja mindig az évi szombat volt. A megoldást a János 19,31-ben találjuk meg, hiszen itt egyértelműen ez áll: „Mivel felkészülés napja (a ma használatos bibliafordítások közül a kát. és Csia fordítás hozza helyesen, a többi helytelenül „péntek”-nek fordítja - a Kiadó) volt, a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a kereszten maradjanak; az a szombat ugyanis nagy nap volt.” Jézus keresztre feszítését követő szombat nem a rendes heti szombatnap volt, hanem különleges nap - a hónap tizenötödik napja. így a Biblia alapján teljes biztonsággal fel tudjuk vázolni a keresztre feszítés és a feltámadás hatalmas eseménysorozatát időrendben (az ábrát lásd a következő oldalon): A ma használatos naptár szerint kedden fogyasztották el a páskabárányt. Jézus szerdán állt Pilátus előtt, és ekkor feszítették Őt keresztre. Déli 12 órától délután 15 óráig sötétség borult az egész földre. Utána hangzottak el Jézus megrázó szavai a kereszten. Urunk és Megváltónk tehát közvetlenül 15 óra után halt meg (Mt 27,45-50; Mk 15,42-47). Csütörtökön mennek a farizeusok Pilátushoz, és elérik, hogy a sírt lezárhassák és három napon keresztül szoros őrizet alatt tarthassák. Pénteken (tehát a nagy szombatünnep után, de még a szokásos szombat előtt) készítik elő az asszonyok a balzsamot és keneteket Jézus testének bebalzsamozására. Szombat a heti pihenőnap, és vasárnap az asszonyok üresen találják a sírt. A héber naptár alapján mindez a következőképpen folyt le: Az első hónap 14. napján fogyasztották a páskavacsorát. Emellett felkészültek a kovásztalan kenyerek évfordulójának megünneplésére. Ez a nap a mai naptár szerint tehát kedden 18 órakor kezdődött és szerdán 18 órakor ért véget. A 15. nap a nagy szombatünnep volt. A tizenhatodik nap a nagy szombat ünnepe és a rákövetkező hétvégi szombat közé esett. A tizen-47
