Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 2. szám
Isten mint szerető Atya mutatkozik be nekünk, aki neveli, fenyíti fiát, mert magasztos célja van vele. 2. Isten szeretetének nagy célja van velünk: az örök dicsőség „Akiket elhívott... azokat meg is dicsőítette” (Róm 8,32). Ez Isten terve, erre kell felkészítenie bennünket. Az Ő szemében rövid, földi életünknek nem a létünk a célja és az értelme, ez csupán fölkészítés az örökkévalóságra. 3. Isten szeretete nem kímél „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?!” (Róm 8,32). Isten megengedte, hogy mélyen szeretett Fia meghaljon bűneinkért a kereszten, hogy a Jézus Krisztusban való hit által bűnbocsánatot és örök életre jogosultságot kaphassunk. Nem kímélte Fiát, hogy minket kíméljen. Isten ma sem kíméli az övéit, gyermekeit, hogy általuk, szenvedésük által is másokat megmenthessen. Ma sok gyermekét nem kíméli: éheznek, háború dúlta vidékeken élnek, hogy általuk mások is megtalálják a megváltás vigasztalását és az örök életet. Pál apostollal együtt valljuk: „Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, szorongattatás vagy üldözés, éhezés vagy mezítelenség, veszedelem vagy fegyver?” (Róm 8,35). Isten nem kíméli gyermekeit. Végig tudja nézni, hogyan szenvednek nyomorúság, szorongattatás, üldöztetés és éhezés, mezítelenség, veszedelem és fegyver által; hogyan ölik meg őket kegyetlenül, hogyan pusztulnak el munkatáborokban, mert ezzel készíti fel őket az örök dicsőségre, és szenvedésükkel másokat is erre a dicsőségre akar vezetni. 4. Isten szeretete nemcsak kecsegtet a túlvilági élettel „De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket” (Róm 8,37). Isten szeretete ma és itt győzelmet ad. Szeretetének munkája az, hogy minden szenvedés ellenére boldogok vagyunk, hogy nem esünk kétségbe. Ezért tudott családunk édesanyánk sírjánál is énekelni és Istent dicsőíteni. Tudjuk, hogy ő már most az Úr Jézusnál van a dicsőségben, mert az Őbenne való személyes hitben halt meg. Jézus Krisztus ezt mondta: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van” (Jn 3,36). Azt is tudjuk, hogy Isten gondoskodik rólunk és továbbra is segít. A szenvedésben is az Urat tudtuk dicsérni énekünkkel. 5. Hogyan tapasztalhatom meg Isten szeretetét? Ott kell elkezdenem, ahol Isten szeretete megmutatkozik: Jézus Krisztusnál, a Megfeszítettnél. Benne rejtőzik Isten irántunk való szeretete. Csak amikor hitben befogadom - mint egészen személyes Megváltómat, aki bűneimért halt meg, és kérem, hogy uralja, irányítsa az életemet-, kezdem Isten szeretetét megtapasztalni. Jézus Krisztus erre hív meg: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28). „íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem” (Jel 3,20). Ha ezt a személyes lépést megtesszük Jézus Krisztushoz, életünk újjá lesz, mert Isten szeretete hatalmasan beköltözik szívünkbe, és még a szenvedésben is örömmel és hálásan vallhatjuk: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 8’38'39)' Hermann Braun 39
