Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 2. szám

Mi a szeretet? Egyik dalban ezt éneklik: „Ha nem volna szeretet..Természetesen az emberi, föl­di szere tétről van itt szó. Ez valóban bizo­nyos értéket és tartalmat adhat életünknek. Ha a szeretetet felváltja a gyűlölet, akkor látjuk igazán, milyen lenne ez a világ, ha nem volna benne semmi szeretet. Az ember életében aligha van másik szó, amely akkora teret foglalna el, mint a sze­retet. Erről énekelnek, beszélnek, írnak és költenek verseket. Sugárzó magasba eme­lik és sötét mélységbe süllyesztik. Változé­kony és tünékeny, szeszélyes és csődöt mondó, boldogító és megsemmisítő egyszerre. De hol van az igazi szeretet, amely maradandó, nem ingadozó, amely dacol a mindennapi élet nyomorúságaival és viharaival? Alig van a világon olyan dal, amely ne szólna a földi szeretetről. Költők és bölcsek írtak a szeretetről, és ha könyveiket egymásra helyeznénk, azok a felhőkig ér­nének. Mind azt fejezik ki, hogy keresik a valódi szeretetet, de azt a mai napig senki sem találta meg ezen az úton. Vagy talán megtalálható két ember egymás iránt érzett vonzalmában? Ha így lenne, nem lenne oly sok boldogtalan házasság és sok el­hagyott gyermek. Kétségkívül van sok boldog házasság is, de vajon elég erősek lennének-e a házastár­sak, ha a másik életéért súlyos próbát kelle­ne kiállniuk? Az igazi szeretet több, mint egymás kedve­lése vagy megértése. A földi szeretet „kikö­tője” nem nyújt biztos menedéket. Ahhoz, hogy az ember igazán tudjon szeretni, vala­mi többletre van szüksége, mert senkinek sincs önmagában ereje ahhoz, hogy szere­­tetben éljen, és hogy önfeláldozó, önzetlen szeretetet adjon tovább. Hogy erre képes legyen, vissza kell térnie a szeretet forrásá­hoz, magához a Szeretethez. Mi a valódi szeretet? Isten Igéje ezt mondja: „Az Isten szere­tet” (ÍJn 4,8). Isten nemcsak hogy szereti az embert, ha­nem egész lénye szeretet. Szeretetének és lényének mélysége a Golgotán mutatko­zott meg Fiában. Csakis О tudja szeretni az embert, pedig Öt kigúnyolták és csú­folták, fájdalmat és szenvedést okoztak neki, sőt a keresztre szegezték. Szeretete indítja e szavakra: „Atyám, bo­csáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34). A gyűlöletet sze­retettel viszonozza, az ellenségeskedést ir­galommal, a megvetést kegyelemmel. „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeret­jük az Istent, hanem az, ahogy Ó szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldo­zatul bűneinkért” (ÍJn 4,10). A bűn által megrontott lényének megfele­lően az ember nem tud igazán szeretni, mivel elsősorban önmagát szereti. Ahhoz, hogy az önzéstől megszabadultan szeret­hessen, isteni természetet kell nyernie. Csak ha az ember isteni természet részesé­vé lett, akkor nyer erőt ahhoz, hogy úgy szeressen, ahogy Isten szereti az embert. S még ha ez az isteni természet nem is tud mindig teljes mértékben kibontakozni, amikor az ember csődöt mond, akkor is képes általa a gonoszt jóval, a gyűlöletet szeretettel viszonozni. Hogyan lehet hát az ember részese ennek az isteni természetnek és általa az isteni szeretetnek? Az Igében így szól Isten: „Ha szeretjük az Istent és megtartjuk az ő parancsolatait” (Un 5,2). Azt is mondja: „Újonnan kell születnetek” (Jn 3,7). Úgy, amint vagy, nem tudsz igazán szeretni. Ez pedig Isten élő Igéje és a Szent Szellem által megy végbe, aki ezt érvényre juttatja szívünkben és lelkiismeretünkben. Istent szeretete indította arra, hogy Fiát engeszte­lő áldozatul odaadja bűneinkért. Aki ben­ne hisz, isteni természet részesévé lesz, és ezáltal tud igazán szeretni. Újonnan szüle­tett, új teremtés lesz. A régiek elmúltak, és újjá lett minden. Új szívet kapott és Isten-35

Next

/
Oldalképek
Tartalom