Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
kai inkább hit által fogadja el a bűnbocsánat és az örök élet kegyelmi ajándékát, és dicséri hálával az Úr Jézus művét és érdemét. A Biblia tanítása: „Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg (lesz igazzá) az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm 3,28). Ha Isten tőlünk csak 1 %-nyi hozzájárulást is kívánna, soha nem örülhetnénk és lehetnénk bizonyosak abban, hogy valóban elértük-e már ezt az elvárt szintet, kétségbeesett félelemben kellene élnünk. De milyen csodálatos: Jézus Krisztus helyettesítő halálával teljes megváltást szerzett. Az embernek semmit sem kell ehhez hozzátennie, persze semmit nem szabad ebből elvennie sem. A megváltást hit által elfogadhatjuk és teljes szívből megköszönhetjük az Úr Jézus Krisztusnak. Ez az alapja annak, hogy az Ő békességében reménységgel éljünk és halhassunk meg. Tehát: Egyedül hit által! Nem: „Hittel és..."! 5. Fel lehet ismerni a szektát ítélkező szellemé ről, felsőbbségi tudafáról és kizárólagosságénak igényéről. Sokszor állítják, hogy csak náluk van az igazság. Más egyházak és gyülekezetek valódi keresztyénéit nem ismerik el hívőknek, hanem mint „elveszett juhokat" tekintik őket, akik csak az ő közösségükben nyerhetnének megváltást. Azzal dicsekszenek, hogy ők Krisztus „igazi egyháza”, ahol a hit igazibb, az odaszánás valódibb és a Bibliához való hűség nagyobb, mint más egyházakban és gyülekezetekben. Éppen ezért a másképp gondolkodókkal általában türelmetlenek és hajthatatlanok. A Biblia azonban erről ezt mondja: „Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: »Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé.« Hát részekre van-e osztva Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére merítkeztetek be?” (1Kor 1,12-13). 6. A szektákra jellemző a vezető dicsőítése és a neki való vak engedelmeskedés. A Biblia azt tanítja: „Legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak” (1 Pt 5,2-3). Ennek az írásnak a szekták lényegéről nem az a célja, hogy tagadja akármelyik egyházat vagy felekezetet, hanem sokkal inkább arra szeretne ösztönözni, hogy minden egyes olvasó kritikusan megvizsgálja a saját hitét, és még időben elgondolkodjon afelől, hogy felfogása akár az életben, akár a halálban igaznak bizonyul-e majd. Aki nem kizárólagosan Isten Igéjének megrendíthetetlen ígéreteire, az Ő kegyelmére és a Jézus Krisztus által szerzett üdvösségre hagyatkozik, hanem ezeken kívül még a saját teljesítményeire is, annak hite előbb-utóbb hajótörést fog szenvedni. Nincs szörnyűbb annál, ha valaki egész életében meg van győződve arról, hogy helyesen hisz és él, de a halál órájában meg kell állapítania, hogy mindaddig megcsalta magát. Hadd ismételjem meg végül a legnagyobb komolysággal: ahol nem a megfeszített, feltámadt és eljövendő Jézus Krisztus áll a tanítás és életgyakorlat abszolút középpontjában, ott félrevezetés és tévtanítás folyik. Spectator A Törvény feladata Pál apostol a Római levél 3. fejezetében egyértelműen tudtunkra adja, hogy a mózesi Törvény (Tízparancsolat) alapján Isten előtt minden ember bűnös. Maguk a zsidók - akikre nézve elsősorban érvényes a Törvény - sem tudták annak követeléseit betartani. A Törvény része az Istennek Izraellel kötött szövetségének. Az volt a feladata, hogy az embereknek megmutassa vétkes, bűnös (értsd = elkárhozott) voltát (20.v.). A Tízparancsolat által értjük meg, kik vagyunk s hogy cselekedeteinknek milyen jelentősége van. Mindezek tudatosítása viszont még nem segít senkin. A Törvény az embert Krisztushoz vezeti. Őhozzá mehetünk, mint akik a Törvény meg nem tartása által csődöt mondtunk, az Isteni mérce szerint kárhozatra méltók vagyunk. Ha viszont ezt el- és beismerjük, megvalljuk, akkor Jézus Krisztus értünk kiontott „vére megtisztít bennünket minden bűntől” (ÍJános 1,7.9). Anton Schulte 28
