Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
Nóé korának istenítélete Vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy a világ még soha nem volt annyira rossz, mint ma. Lehet, hogy van benne valami igazság, de az emberiség lényegében nem változott és már a történetének elején is Istennek szörnyű ítélettel kellett sújtani. Próbáljuk most elképzelni az akkori eseményeket, és kíséreljük meg mai nyelvezetre és környezetre átültetni. Nóé ott ül az irodájában. A csendben érthetően hallja Isten szavát:- Nóé!- Igen, kedves Uram!- Megbántam, hogy embert alkottam a földön. Nagyon szomorú a szívem.- Szeretett Uram, miért?- Látom, hogy az emberi gonoszság menynyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata nap mint nap csak gonosz.- Drága Uram! Látom én is, de nem tudom megakadályozni!- Én igen! Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem. Minden élőlénynek véget vetek! De te, Nóé, kegyelmet találtál előttem! Ezután Isten Noénak pontos utasításokat adott, hogy építsen egy óriási hajót, amelyben 6 és családja és azok az állatfajok, amelyeket Isten meg akar tartani, megmenekülnek.- 150 méter hosszú, 25 méter széles és 15 méter magas legyen a bárka! - fejezte be Isten a beszélgetést. Amikor Nóé a hallottak miatti sokkból kicsit magához tért, a feleségéhez ment, és elmondott neki mindent. Mindketten mélységesen megrémültek, mert ismerték Istent és hittek szavának. Végül az asszony így szólt:- Drágám! A fenyegető ítélet hírét minden rokonunkkal és barátunkkal közölnöd kell; egyáltalán: ki kell hirdetned az utcán, hogy jön Isten ítélete! Nóé lehajtotta a fejét. Nagyon nehéz lett a szíve:- Igen, ezt fogom tenni. De vajon hisznek-e nekem az emberek?- Akár hisznek, akár nem, figyelmeztetni kell őket! így Nóé elindult. Először barátját kereste föl, a szabót.- János, mondanom kell valamit! De nem jutott tovább:- Örülök, hogy jössz, Nóé! Éppen most kaptam egy szállítmány új ruhaanyagot. Elsőosztályú minőség és szín! Szívesen csinálok neked belőle egy új ruhát!- Rendben van, János, de valami egészen fontosat kell... A szabó azonban nem figyelt oda:- Nézd ezt a gyönyörű szövetet! Nem is lesz túl drága...- János, jön Isten ítélete! Meg kell változtatni az életünket!- Hiszen én is ezt mondom neked! Új öltönyre van szükséged! Isten ítéletével még ráérünk, arról később beszélünk majd egyszer. Nóé szomorúan ment tovább. Az utcán öszszetalálkozott azzal a kőművesmesterrel, aki pár évvel azelőtt építette fel házát:- Jó napot, Pénzes úr! Egy nehéz dolgot kell mondanom önnek!- Adjon Isten! Na ki vele! Csak nem a házzal van probléma?- Nem! Azt akarom mondani, hogy jön Isten ítélete!- Hát ez az, Nóé úr! Mondtam én magának, hogy a kertjében még kell építtetnie egy biztos bunkert is! Nézze, csináljunk egy üzletet! Készítek magának egy szuperbiztos óvóhelyet fele árért, maga pedig hirdeti az Isten ítéletét, és azt is megemlíti, hogy én önnek egy biztos bunkert építettem.- De Pénzes úr, Isten ítélete ellen nem véd semmiféle bunker!- Ide figyeljen, Nóé úr! A tehetségemet maga ne becsülje le! Mit képzel? A házával sincs semmi probléma. Gondolja át még egyszer! Na Isten áldja, sietek, várnak segédeim. Fele pénzért, Nóé úr, fele pénzért... 3
