Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
Kezdet - vég - új élet Isten tagadásának az oka a végtől való félelem. Ha a világ meghatározott időpontban kezdődött, ha Isten teremtette, és azt mondja, hogy újat teremt, akkor ennek a világnak valamikor vége lesz. Ez azonban - így kívánják az emberek - nem történhet meg, és állításuk szerint nem is fog soha megtörténni: „Az anyagnak nincs szüksége Teremtőre. Az anyag örökkévaló. Nincs kezdete és nincs vége.” Pál apostol - és vele együtt az Ó- és Újszövetség valamennyi könyve - hirdet egy kezdetet és véget is. A vég azonos az új kezdettel, amelynek a Szentírás szerint nincs vége. Ez az új kezdőpont húsvét, Jézus Krisztus feltámadása, az új ember, a második Adám. Ezzel az új Adámmal a végnek végérvényesen vége van. Jézus Krisztus új teste, negyven napos jelenléte, mennybemenetele, Isten jobbjára való ülése az örökkévaló új kezdet. Húsvét, Jézus Krisztus feltámadása az örök élet keresztül törése. Azoknak az élete, akik Krisztusban halnak meg, az új világkorszakhoz tarlAgynevezett igazságok Лг úgynevezett igazságok./ csalhatatlan meggyőződések/ biztos ítéletek oly szánalomnaméltók! Rettentően hazug, ki — úgymond — sokse téved. Kövesd — egyetlen út és igazság és elei — az (Annak Krisztusát! F. L. tozik. Ott nincs többé vég, nincs korszakváltás, nincs elmúlás, nincsenek térbeli határok, időbeli korlátok. Istenben való maradás van, Őelőtte való lét, szemtőlszembe vele. így létezik most - ebben a világban, amelyben szenvedés, könny, halál, határok, korlátok és tehetetlenség uralkodik - olyan vég, amely az el nem múló örökkévaló kezdete. Mi új életet új minőségben nyertünk. Nem aggódunk többé a közeledő testi halál miatt. Nem sebezzük véresre magunkat abban a hiábavaló erőlködésben, hogy túléljük a jelenvalóságot. Igent mondunk mostani életünkre, annak ellenére, hogy a testi halálban végződik. A meghalás azonban kezdetté változott Jézus Krisztusban. Ezért „nyereség a meghalás” (Fii 1,21). Az új kezdet kontúrjai el vannak előlünk takarva. De mi hitben járunk és nem látásban. Érzékelésünket nem a látható felé fordítjuk, hanem a láthatatlanra, ami húsvétkor kezdődött Jézus Krisztusban. E világkorszak minden napjába belenyúlnak a feltámadás erői. Ezekkel szemben minden jelenvalót jelentéktelennek értékelhetünk. A húsvét azonban az új teremtés eljövendő dicsőségének megnyilvánulása is. A teremtettség, amely ma a múlandóság alá van vetve, Isten gyermekeinek csodálatos szabadságában végződik. Ez a vég azonban az a kezdet, amelyről ez van megírva: „íme: új jött létre” (2Kor 5,17). Nem fantáziakép az, amikor a próféták olyan növény- és állatvilágot mutatnak be nekünk, amely tökéletes és benne békesség van. Húsvéttal ez az új világ jelenvaló reménységgé vált. Reménység, ami valóság, mert Jézus Krisztus feltámadt! Húsvét! Ez Jézus Krisztus Gyülekezetének öröme, az új élet bizonyossága, mert a meghalás nyereséggé lesz. A húsvét: kezdet - vég - új élet. 14
