Vetés és Aratás, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 4. szám
Értékek, célok és indítékok Amikor megtértem az Úr Jézushoz, egész életem feje tetejére állt. Hétköznapi dolgokat nem tudtam a megszokott módon végezni, mert észrevettem, hogy Isten módja más. Minden megváltozott. Hátraarcot csináltam, és életem minden területét át kellett rendeznem. Először az tűnt fel, hogy megváltoztak az indítékaim. Most Isten iránti szeretetem és az a vágy irányított, hogy neki tessem, s nem a saját önző kívánságaim kormányoztak. Amikor közelebb kerültem Istenhez, észrevettem, hogy sok minden nem fontos már, ami régebben sokat jelentett nekem. Olyan dolgok viszont, amelyeknek semmilyen vagy nagyon kis jelentőséget tulajdonítottam, drágakövekként kezdtek előragyogni. Szemem egyre inkább az örökkévaló értékekre nézett, s nem csüggött már a világ múlandó dolgain. Azt hiszem, hogy örömöm, lelkesedésem és Isten iránti szeretetem nagyon korlátozott lett volna, ha nem tudtam volna megosztani azzal az emberrel, akit a legjobban szerettem - a férjemmel. Nem igazi közösség „Mert mi köze van egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?” (2Kor 6,14). Igazán tárgyilagosan nézve, nem lehet sok közös dolga annak az embernek, aki szereti az Urat, olyan emberrel, aki nem szereti az Űr Jézust. Lehetnek ugyanazok a hobbijaink, vagy lehet ugyanaz a foglalkozásunk, de ha az igazi értékekről van szó, világok választanak el bennünket egymástól. Ha a házasságban elmúlt a lelkesedés első vihara, olyan belső közösségre és egységre fogsz vágyódni, amely csak két hasonló gondolkozású ember között lehetséges. Kielégületlen és magányos leszel ebben a legszorosabb emberi kapcsolatban is, ha a különböző hit miatt ezt az igazi, belső közösséget nem élheted meg. Nem oszthatjátok meg egymással szívetek legtitkosabb vágyait és gondolatait, hiszen életszemléletetek és életcélotok teljesen eltér egymástól. Szívetek sohasem lesz igazán egy, mivel hiányzik az egyesítő kapocs, amely összehoz és együtt tart benneteket. Amikor a házasságról beszélek, azt az ígéretet értem rajta, hogy egymást életünk végéig szeretjük és tiszteljük, gondoskodunk egymásról és engedelmeskedünk egymásnak, amíg a halál el nem választ házas társunktól! Hogyan is gondolhatsz egyáltalán arra, hogy ilyen horderejű kötelező ígéretet tégy valakinek, aki nem szereti az Úr Jézust? Ha hívő keresztyén vagy, akkor az Atya, a Fiú és a Szent Szellem kormányozza életedet. A Biblia azonban azt mondja, hogy akik Jézus Krisztus nélkül élnek, azokat a világ, a hústest és az ördög irányítja. Nekünk, keresztyéneknek, pedig éppen ezek az ellenségeink, ezeket kell legyőznünk (ÍJn 2,14-17). Hogyan remélhetsz győzelmet, ha az, akivel összeházasodtál, akire rábíztad életedet és akinek engedelmeskedsz, ezek hatalmában van és ezeket szolgálja? Házasodjunk össze és majd meglátjuk... Sok hívő leányt megnyugtat, ha észreveszi, hogy barátjának látszólag semmi kifogása a hite ellen. Bár a fiú nem hisz úgy, mint a lány, mégis rendkívül türelmesnek látszik, sőt, időnként még az istentiszteletre is elmegy. Tényleg nagyon rendes fiú, bár legrosszabb tulajdonsága az, hogy megmegiszik egy-két pohár sört, amikor barátaival a televízióban futballmeccset néz. A lány azt gondolja, hogy „ha egyszer összeházasodunk, több időnk lesz egymás számára, és akkor jól »megdolgozhatom«, hogy megtérjen”. Az esküvő után azonban sajnos nagyon hamar rá fog jönni, hogy nem is olyan egyszerű az egész, mint hitte. Férje türelme lassacskán elfogy a bibliaórák és keresztyén barátnői iránt, a feszültség pedig egyre jobban nő. Az a lány, akinek nincs elég ereje ellenállni a kísértésnek, hogy hitetlenhez menjen hozzá, nem lesz elég erős arra sem, hogy férjét megnyerje az Úr számára! Sajnos, ezt sok fiatal nő nem látja be. Folytatjuk 116
