Vetés és Aratás, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
Kabul földje Mennyire éghetett a szégyentől Salamon arca, amikor Hírám az ajándékba vagy talán az aranyért zálogba adott húsz várost megtekintve feltette a keserű kérdést: „Miféle városokat adtál nekem, atyámfia?” Hírám hűségesen és pontosan szállította a szükséges anyagot a templomépítéshez, Salamon pedig küldte Hírám házának táplálására az évi húszezer kór (kb. 80000 hektoliter) búzát és húszezer bát (kb. 800 hektoliter) sajtolt olajat (1 Kir 5,21-25). Nagy tételekben, becsületesen folyt a kölcsönös szállítás. Amikor azonban Salamon még adósnak érezte magát - lehet, hogy a kb. 4000 kilogramm aranyért, amelyet Hírámtól kapott -, ezért viszont-ajándékként húsz várost adott Galilea földjén (1 Kir 9,12-13). A meglehetősen hegyes és szegényes vidék, a házak állapota megbotránkoztatta Hírámot, hiszen eddig nem ilyennek ismerte Salamont, a föld legbölcsebb emberét. Amikor meglátta az ajándékfalvakat és a vidéküket, kitört belőle a keserű igazság. Elnevezte az ajándékot Kabulnak, azaz „semmitérő”-nek. Mi is szoktunk adni ajándékot. Tulajdonképpen a hívő ember, bárhol van, bárkikkel van együtt, jelenléte mindig Istennek ajándéka azok számára, akik körülötte vannak, hiszen Jézus Krisztust hordozza magában. Mennyire fájdalmas lehet a kérdés, ha eltávozásunk után egy testvér keserű szívvel kénytelen mondani, emlékezve a beszélgetésre, a szellemi légkörre, amellyel őt körülvettük: „annyi, mint a semmi” - Kabul. Jézus Krisztus mindig az Atya jelenlétét ajándékozta egész környezetének. Salamon és Hírám között szövetség is volt (lKir 5,26), s ez méginkább növelte Salamon szégyenét. Később visszavette ezeket a városokat. Úgy látszik elrendezte dolgát Hírámmal. Jó felszámolni a szégyenletes emlékeket, amíg lehet! Isten Igéje nem véletlenül hagyta nekünk ezt a kis feljegyzést Salamonról. Jó átgondolnunk ajándékainkat. Néha mennyire csak látszat az, amit adunk idegennek, testvérnek, és hangzik utánunk a keserű „köszönet” - Kabul. Csupán Kabul földjét adtuk - száraz, puszta, terméketlen föld, ami nincs, nem ér semmit. Az ilyen ajándékozásra akkor szokott sor kerülni, amikor szívünk nincs rendben az Úrral. Ilyenkor anyagi szolgálataink sem illenek hozzánk, ahogy a világ fiaival és Isten gyermekeivel egyaránt mostoha szívvel bánunk. Jézus Krisztus jelenlétében, irgalmával elárasztva mi magunk is a legjavát adjuk annak, amink van. Anyagi javaink, szeretetünk sokféle tevékenysége sohase legyen olyan alacsony szinten, mint az a galileai húsz városka értéke. Isten kegyelme van abban, ha nem csak a hátunk mögött, hanem szemünkbe is mondja valaki: „A te ajándékod, testvérem, Kabul földje - semmitérő, annyi, mint a semmi!” Legyenek kedvesek Isten előtt és embertársaidnak pedig értékesek a te ajándékaid. Isten neked adta az Ő kimondhatatlan ajándékát. Jézus Krisztust. Te mivel viszonzod? Te mit adsz azoknak, akiket Isten szeret és akik a te testvéreid és felebarátaid? Értékest vagy.......Kabul"-t? Z. J. 10
