Vetés és Aratás, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 1. szám

Ne higgyetek mindenkinek! „A fül különbözteti meg a szavakat, és az íny ízleli az ételt. ” Jób 12,11 A mai keresztyénség egyik nagy problémá­ja, hogy sokan nem tudják a hallott Igét biblikus módon megítélni. Még idősebb testvérek is engednek mindenféle taní­tásnak, „akik hamis tanítás szelében ide­­oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától” (Ef 4,14). A Biblia azt tanítja: az íny ízleli az ételt, ízlik-e. Ha egy étel íztelen, teszünk bele sót vagy valamilyen fűszert. Ha az étel undort keltő, kiköpjük. Pontosan így hasz­náljuk a fülünket is: vizsgáljuk meg, mit hallunk. Sok mindent hallunk, ami értéktelen, sőt ami káros a belső, szellemi emberünk szá­mára. így hallhatunk prédikációkat felfu-KŐMŰVES „KI MIT TUD?” 1. Milyen alapja volt a két háznak Jézus Krisztus példázatában? 2. Mit mondott Péter apostol a kőről, „amelyet megvetettek az építők”? 3. Ki mondta: „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.”? 4. Az építkezés helyszínén faragták ki Salamon templomának köveit? 5. Ki a sarokkő (szegletkő) az Úr szent templo­mában? 6. Ki hengerítette el a követ az Úr Jézus sírjáról, és ült rá? 7. Ki várta „azt a várost, amelynek szilárd alap­ja van, és amelynek tervezője és alkotója az Isten”? 8. Milyen eseményt jövendölt meg Jézus Krisz­tus ezekkel a szavakkal: „Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”? 9. Mit jelent ez a név: „Eben-Ezer”? 10. Ki küldött kőműveseket, hogy Dávidnak há­zat építsenek? Megfejtésük a 25. oldalon valkodott igehirdetőktől, akiknek nincs át­tekintésük Isten üdvtervét illetően, de akik mégis egy hamis küldetéstudatban ingatag szíveket becsapnak és magukhoz láncol­nak. Megint mások olyan könyveket és kazettákat terjesztenek, amelyek különle­ges tanításokat tartalmaznak, de amelyek nem egyeznek az írott Igével, a Bibliával - és így sok kárt okoznak Isten népe között. Minden hívő embernek rendelkeznie kelle­ne azzal a képességgel, hogy helyesen megítélhesse azt, amit hall vagy olvas. Ezt olvassuk Bibliánkban: „Ezek (béreaiak) nemesebb lelkűek voltak, mint a tesszalo­­nikaiak, teljes készséggel fogadták az Igét, és napról napra kutatták az írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok” (Csel 17,11), amint azt Pál apostol hirdette. Itt találjuk tehát azt a mércét, ami alapján nekünk mindent meg kell vizsgálnunk: Amit a béreaiak hallottak, azt összehason­lították az írott Igével. Őket nem kápráz­tatták el a szellemi ajándékok, melyekkel Pál rendelkezett, sem a nagy apostol hírne­ve, hanem a prédikációját megvizsgálták a teljes írás kijelentésében. Erre van ma is sok gyülekezetben különösképpen szük­ség. Sokan készpénznek veszik az ilyen kijelentéseket: „Ez az Úr üzenete”, „így szól az Úr” - s azok hamis volta miatt kerültek később nagy belső feszültségbe és ellentmondásokba. Tanuld meg te is, kedves olvasóm, füledet az írott Igéhez igazítani és a hallott prédiká­ciókat helyesen megítélni. Az emberek benyomása vagy vélekedése nagyon szubjektív. De Isten véleménye a mi életünk felől kiáll minden próbát, és objektív módon leírva megtalálod azt a Bibliában. Ezért naponta olvasd Isten Igé­jét. Értelmedet, szellemedet rendeld alá Isten kijelentésének újra meg újra. Hall­gasd az igehirdetéseket - még neves evan­gélisták ajkáról is - kritikusan, vedd ma­gadnak a fáradságot és hasonlítsd azt ösz­­sze a Bibliával. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom