Vetés és Aratás, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
Micsoda az ember? Zsoltár 8,5 Ezt a kérdést már sokan feltették, amióta az ember megjelent a földön. Többek között Dávid is, a zsoltáros király. A Magyar Értelmező Szótár a „micsoda” kérdőnévmásnál megjegyzi, hogy ezt a szót a magyar ember a csodálkozás vagy kíváncsiság kifejezésére használja. Valóban, minden okunk megvan arra, hogy csodálkozva kérdezzük meg mi is Dáviddal együtt: „Micsoda az ember?” Erre a kérdésre az ember sokféleképpen próbált már válaszolni. Most a Biblia alapján szeretnénk erre a kérdésre felelni. Isten arról tudósít bennünket Igéje által - amit az evolúciós elmélet elkeseredetten, de hiába tagad hogy az ember az Ő teremtménye (lMóz 1,26-28). A Bibliában azt is olvashatjuk, hogy hogyan teremtette Isten az embert. Először testet formált az embernek a föld porából, éppúgy, ahogy a mezei vadaknak és az égi madaraknak is a testét a föld porából formálta (lMóz 2,19). De az állatoknál nem olvassuk, hogy beléjük lehelt volna, hanem egyszerűen teremtette (lMóz 1,21) azokat. Az embernél másképpen járt el. Önmagából adott Isten az embernek leheletet, és így lett az ember élő lélekké (lMóz 2,7), tehát nem úgy, mint az állat. A Septuaginta (LXX) fordításban itt az a görög pnoe szót Térdenállva az édesapa fiát Istennek és az Ő Igéjének kegyelmébe ajánlotta (Csel 20,32). Ez az édesapa Dr. T. E. McCully volt. Fia, Ed, Ecuadorba ment, és életét áldozta a Curaray folyó mellett, ahol a vad aukaindiánok megölték. Amikor Dr. McCully ezt a történetet elmondta, gyakran hozzátette:- Most örülök, hogy egyetlen szóval sem próbáltam Edét elbátortalanítani vagy viszszatartani, amikor missziói elhívását elmondta nekem. találjuk, ami szelet (szél) jelent első jelentésében éppúgy, mint a vele azonos jelentésű pneuma. így jelent meg a földön az a csodálatos teremtmény, aki Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. Volt teste, volt lelke és volt szelleme. Az Istenhez való hasonlóság nem vonatkozhatott testre, mert az földből való, földi (lKor 15,47), Isten pedig szellem (Jn 4,24); pneuma és nem psziché (lélek). A hasonlóság csak a szellemre vonatkozhat, mert azt kapta az ember Istentől, az volt az Istenből való. Az ember tehát hármasság az egységben. Ez a hármasság azonban hamar megszűnt. Ennek oka a bűnbeesés volt, az Istennel szembeni hitetlenség és engedetlenség. „A bűn zsoldja a halál” (Róm 6,23). Az ember szelleme azon a napon, amelyen evett a tiltott fáról, meghalt Isten számára (lMóz 2,17). Teste és lelke működött tovább, de szelleme a lelke fogságába került és prédája lett a Sátánnak („Az én fiam meghalt” - Lk 15,24). Ez nem jelentette azt, hogy Isten nem törődött többet az emberrel, hanem azt, hogy Adám és Éva, valamint minden utóda örökölte ezt a csonka életet. Már többé nem hármasság volt az ember, hanem kettőség: test és lélek, szoros egységben a lélek uralma alatt, amit a Biblia „hús”-nak nevez. Nevezzük hústestnek, amíg meg nem szokja a fülünk az eredeti hús szót. [Kár, hogy a magyar bibliafordítóink nem következetesek ezen a téren. Például lMóz 2,21-ben „hús”-t találunk helyesen, a 23. versben viszont már „test” van „hús” helyett. A 3Móz 17,11-ben az eredeti szöveg pontos fordításában így áll: „Mert a húsnak a lelke a vérben van”, a Károli fordításban: „Mert a testnek élete”, azok. fordításban: „Mert a test lelke.” Különösen fontos volna az Újszövetségben figyelni az eredeti szövegre, mert - különösen Pál apostol leveleiben - nagyon zavaró, ha az eredeti „hús” helyett „test”-et fordítunk. Például a Róm 7,18-ban ezt olvassuk 24
