Vetés és Aratás, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
Kutas Kálmán Vallomásom A szellemem nem petyhüdött el resten: szenvedéllyel - szinte kétségbe estem - nagy, örök jókat sok helyen kerestem. Világkultúrák színtereit bejártam, de mit kerestem, sehol nem találtam. Beszéltem híres Nobel-díjasokkal - vitatkoztam kutató tudósokkal. Sok keresésemnek végére értem - Nagy Örök Jókra leltem egy kis téren: Szent Bölcsesség várt, Szellem mély nyugalma, s most fény zuhog célba jutott utamra: a Golgotán kereszt tövében ülök. Megnyugodtam. Bensőmben felderülök - mély redőjű arcomon könny szalad. Szó hallik FENTről: MEGVÁLTOTTALAK. („Egy emberélet” c. kötetből - Budapest, 198S) Az újszövetségi idő kezdetén mindjárt felbukkantak a csupán külsőleg vallásoskodó keresztyének. Pál apostol arról ír egyik levelében (Fii 1,15-16), hogy némelyek irigységből és versengésből hirdetik a Krisztust, nem tiszta lélekkel; Júdás apostol pedig olyanokat említ, akik haszonlesésből személyimádók, akikben nincsen Szent Szellem (Júd 16.19). A Jelenések könyvében levő üzenetekből megértjük, hogy már az első időben egész gyülekezeteket talált az Úr, akik Szent Szellem nélkül vallásoskodtak. „Tudok cselekedeteidről - íratja az Úr a szárdiszi gyülekezetnek -, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy” (Jel 3,1). A laodiceai gyülekezet alig lehetett jobb, mert ez az üzenet hangzik el számára: „Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem meleg. Bár hideg volnál, vagy meleg! Ezért mivel langyos vagy, és sem meleg, sem pedig hideg: kiköplek a számból" (Jel 3.15-16). Mi a vallásoskodó világ legfőbb sajátsága? 1. A vallásoskodó világ egyik fő jellemvonása az, hogy nem tűri meg maga között azt, aki nálánál hívebben szolgál Istennek; ez számára elviselhetetlen próba. Ezért ölte meg Kain Ábelt, ezért üldözte a hűtlen ószövetségi nép a prófétákat, ezért feszítette meg Jeruzsálem az Üdvözítőt, ezért üldözte később a tanítványokat és az első gyülekezeteket, ezért nem engedte be Diotrefész a gyülekezetbe János apostolt (3Jn 9-12), ezért vetette ki az elpogányosodott római egyház a protestánsokat, ezért zaklatják az elvilágiasodott protestáns egyházak a kebelükben támadó hű bizonyságtevőket és gyülekezeteket. Megértjük ezekből, hogy az igazi tanítvány helyzete lényegében ma is változatlanul ugyanolyan, mint az első időkben volt. Az Úr Jézus szavai ma is változatlanul hangzanak: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek arra az Igére, amelyet én mondtam nektek: nem nagyobb a szolga az uránál, ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én Igémet megtartották, a tiéteket is meg fogják tartani. De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem” (Jn 15,18-21). Az Úr Jézus a tanítványának csak egyetlen támadó fegyvert adott a kezébe erre az alkalomra - az Isten beszédének kardját (Ef 6,17) -, a magatartásra pedig egyetlen utasítást ad: „ezeket kerüld" (ifim 6,3-11); „fordulj el ezektől” (2Tim 3,1-5). A gúnyolódó, rágalmazó, üldöző szellem tehát a vallásoskodó világ egyik fontos jele. Ezen üldözési lázában a vallásoskodó világ odajut, hogy a tanítvány helyett inkább a nyilvánvalóan hitetlenekkel és bűnösökkel tart fenn barátságot. A jeruzsálemieknek 18
