Vetés és Aratás, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
Ha valaki a hallgatók figyelmét elvonja a tárgytól, mert arra készteti őket, hogy megcsodálják képeinek bőségét, az több rosszat tesz, mint jót. Kiállításon jártam és egy király portréját láttam. A festő azonban a királyt viráglugassal vette körül, és ezt olyan kitűnően festette meg, hogy mindenkinek elterelte a figyelmét a király alakjáról. A festő mellékes dolgokra pazarolta el a művészetét, s ennek az lett a következménye, hogy az arckép, amelyért készült minden, alárendelt helyet kapott. Ez bizonyára az arcképfestészet tévedése volt, habár az egyéb művészet szempontjából sikeres lehetett. Nekünk az a feladatunk, hogy Jézus Krisztust fessük le az emberek szemei előtt, úgy, „mintha közöttetek feszítették volna meg” (Gál 3,1). A legkedvesebb képet, a legszebb illusztrációt is mélyen el kell ítélni, amely a lelket ettől az isteni „Tárgy”-tól elvonja. Az Úr Jézusnak mindennek kell lennie mindenekben. Ő legyen prédikációnk kezdete és vége. Mindenféle hasonlatnak és költészetnek az Ő lábai alatt kell hevernie, s beszédkészségünk mint az Ő szolgálója szolgálja Őt. Ki kell zárni azt a lehetőséget, hogy az igehirdető beszéde vetélytársa lehessen az Ő témájának. Ez ellentétes lenne Jézus Krisztus dicsőítésével. Ezért szükséges az intés: az illusztráció ne legyen kirívó. Ebből az utóbbi megjegyzésből következik, hogy az illusztráció akkor a legjobb, ha egyszerű, természetes, és magából a tárgyból ered. Olyan rendezetten elhelyezett ablakokhoz legyenek hasonlók, amelyeken meglátszik, hogy az épület eredeti tervének egy részét képezték, és nem egy utólagos gondolat következtében, vagy csupán dísznek tették oda. Semmilyen illusztráció nem olyan hatásos, mint az, amelyet ismert dolgokból veszünk. Sok szép virág terem idegen országokban, de szívünkhöz azok állnak a legközelebb, amelyek a mi házunk ajtaja előtt nyílnak. Nem tanácsos a szóképeket a legkisebb részletekig kidolgozni. Legtöbb fényt a tiszta ablaküvegen át kapunk. Túl sok festés az üvegben kirekeszti a napot. Isten oltárát régen faragatlan kövekből kellett építeni, „mert - mondja az Ige - ha vésővel nyúlsz hozzá, megszentségteleníted”. Az olyan nagy gonddal kidolgozott művészi beszédstílus, amelyen erősen észre lehet venni a vésés nyomait, sokkal inkább olyan előadásra alkalmas, amelyet valaki a bíróság termében, a fórumon vagy a szenátusban tart, nem pedig az Isten nevében, az Ő dicséretére szolgáló prófétai beszédre. A mi Urunk példázatai olyan egyszerűek voltak, mint a gyermekeknek szóló elbeszélések. Olyan természetesek és szépek, mint azok a liliomok, amelyek azokban a völgyekben virágoztak, ahol Ő tanította a népet. Nem kölcsönzött legendákat a Talmudból, sem tündérmeséket Perzsiából, nem vette példázatait tengeren túlról; megmaradt saját népe körében, és az élet közönséges dolgairól beszélt egyszerű stílusban. Úgy, mint még soha senki előtte, és úgy, ahogy minden ráfigyelő embernek beszélnie kellett. Olyanok voltak a példázatai, mint Ő maga és a környezete. Sohasem voltak kényszeredettek, fantasztikusak, szőrszálhasogatóak vagy mesterkéltek. Igyekezzünk ebben is Őt követni, mert sohasem fogunk tökéletesebb, és a jelen számára alkalmasabb mintát találni. Ha kinyitjuk a szemünket és körülnézünk, nagy bőségben láthatunk képeket magunk körül. Remélem, nem szükséges külön figyelmeztetnem, hogy az illusztrációk sohase legyenek illetlenek vagy közönségesek. Legyenek bár egyszerűek, de mégis tiszták és szépek, sohase durvák és bárdolatlanok. Illusztrációinkban nyomának sem szabad lennie olyasminek, ami a legérzékenyebb szemérmességet sérthetné. A legcsekélyebb mondásaink is legyenek szentek az Úrnak. Minden ablakunk Jeruzsálem felé legyen nyitva, nem pedig Sodorna felé. Legyen gondunk arra, hogy ablakaink ne legyenek töröttek, még csak repedtek sem. Más szóval: óvakodjunk az összevissza kevert szóképektől és sántító hasonlatoktól. Oldalakon keresztül lehetne sorolni a baklövéseket, a kegyes, de értelmetlen kifejezéseket. A leggyakorlottabb szónok is követhet el olykor hibát. Nem a legsúlyosabb dolog ez, de mégis olyan lehet, mint amikor a jó kenőcsöt büdössé tesz egy döglött légy. Nagy kár, ha zavaros képek és hasonlatok elhomályosítják a prédikáció mondanivalóját, és amellett nevetést is kiválthatnak. Jó illusztrációkat adjunk hallgatóinknak, vagy pedig semmilyent. Kérjük az Urat, hogy adjon bölcsességet, vezesse gondolatainkat, hogy szolgálatunk meghozza gyümölcsét: s így még sok lélek találna üdvösséget Jézus Krisztusban. 14
