Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 3. szám
tetben bízni csak az tud, aki maga is szeret, már pedig a bűnös emberi hitben nem terem meg a szeretet. Csak az tud szeretni, aki Istent azzal a szeretettel viszont szereti, amivel Ő szeret minket. „Ő szeretett először.“ Azért van az, hogy Isten mindent javára fordít annak, aki Őt szereti. Ez a szeretet vezet át bennünket a hitnek a világába, ahova az értelmi hit nem hatol be. Éppen azért az evangélizátoroknak nem azt kell megmagyarázni az embereknek, hogy értelmileg miért kell megtérni, hanem elhihetővé kell tenni Isten szeretetét. Mikor az isteni szeretet megragadja az embert, nem sokat okoskodik, hanem belefogódzik ebbe a szeretetbe. Ez a szeretet megragadja, viszi az embert, megtérni csak ezen keresztül lehet. A megtérés tehát nem értelmi formula, hanem az Isten szeretetébe való bekapcsolódás. Amikor Jézus a tanítványaitól búcsúzva azt mondta: „Ne rendüljön meg a ti szívetek, higgyetek Istenben és higgyetek énbennem“, azt akarta ezzel mondani. Istent nem ismeritek, de engem ismertek; láttátok, éreztétek szeretetemet. Higgyetek bennem, bízzátok magatokat rám. Ha én mondom nektek, nincs okotok a félelemre. Bízzátok magatokat énreám, hiszen tudjátok, hogy én nem foglak benneteket megcsalni. Jézus kijelentése arra épült, hogy a tanítványok ismerik őt. Nem értelmileg, hanem belelátva szívébe, szeretetébe, ezzel éltek együtt. Ez a szeretet behatolt a lelkűkbe. Tudta Jézus, hogy sötét, nehéz órák következnek a tanítványokra. Tudta, hogy a hitük meg fog inogni, hogy a Sátán rostájába kerülnek. És ez a rosta ráz, működik. Tudta, hogy a tanítványok szétszélednek, el fognak futni, és tudta, hogy a legbátrabb fogja megtagadni Ót. Amikor elbocsátotta őket erre a súlyos egyedüllétre, akkor nem tudott mást mondani: „Énbennem higgyetek!“ Istenben és énbennem, akit megismertetek. Tehát a hangsúly nem azon van, hogy higgyetek Istenben, mert Isten számunkra elvont fogalom. Isten tapintható, közeli valóságos fogalommá Jézus Krisztusban lett. Ha Jézus Krisztus nem jött volna a földre, ha az életét nem ismernénk, akkor Istenről nem volna más képünk, csak egy homályos, szétfoszló elmélet, egy elvont fogalom, aminek nincs valósága. Isten olyan távol van tőlünk, hogy az Ő fogalmába nem tudunk behatolni. De Jézusban megismertük őt. „Higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.“ Ahhoz, hogy az ember szíve ne rendüljön meg az elkövetkezendő nehéz órákban, veszélyben, a halálnak sötétségében, ellenség közepette, bizonytalanságban, ahhoz az szükséges, hogy az ember Istent megismerje. Nem tantételekre, hitcikkekre, egyházra van nekünk szükségünk, bár mindez hasznos dolog, hanem égetően arra van szükségünk, hogy Jézus szívét megismerjük. Higgyétek el, hogy akármilyen csúnya bálványozás is folyik Jézus szent szívével, ennek a kiinduló pontja mégis valami igaz dolog. A keresztyénség középpontja Jézus szíve, amely szeret. Nem a bálványozott, festett szív, hanem Krisztus valóságos szíve, amely értünk dobog. Azért mondja Jézus Krisztus: „Higgyetek Istenben, de énbennem higgyetek. Ne rendüljön meg a szívetek, énbennem higgyetek.“ Csia Lajos FELELETEK a 71. oldal kérdéseire 1. A vámszedők, pl. Lévi (Lk 5,27). 2. „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall!“ (Mk 8,36). 3. Kettőnek (Mt 25,14-30). 4. Zsoltár 37,21. 5. Hámán (Észt 3,9). 6. Ézsaiás (Ezs 55,1). 7. Filemonnak, és Onézimusz (Filem 18) 8. Egy hal szájából (Mt 17,24-27). 9. „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek“ (Mt 6,12). 10. Elizeushoz, aki azután egy csoda által megsokasította az özvegy olaját, amit eladott, és így ki tudta fizetni adósságát (2Kir 4,1-7). 75
