Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 2. szám
mal és bátran könyöröghetünk. „Aki kér, az mind kap” (Mt 7,8)! Az engedelmesen megtett lépés Gyakran azért nem jutunk előre, mert nem vagyunk hajlandóak megtenni a már világosan megmutatott következő lépést. Ez éveken keresztül is tarthat így. Csak ha ezt a lépést megtesszük, akkor ad Isten további útmutatásokat és feladatokat. Az út helyességét rendszerint csak akkor ismerjük fel, ha már elkezdtünk járni rajta. Fogd meg az abrosz egyik sarkát, és húzd meg; az egész abrosz jön vele. Egészen mindegy, hogy melyik sarkát fogod meg. Isten lépésről lépésre vezet. Vezérkari tervében előre meg vannak állapítva az utak és a célok. Ne gondold, hogy neked ezeket mind ismerned kell és jóvá kell hagynod, mielőtt elindulsz. Sokszor hosszas várakozás és habozás után megtett egyetlen lépés szabaddá tehet. A habozás oka rendszerint a biztonságra való törekvés. „Kockáztass Jézussal!” Jelek Sokan jeleket kívánnak (mint Gedeon a Bírák 6,36-40-ben), hogy általuk ismerjék fel Isten akaratát. Ez lehet helyes, de lehet helytelen is. Ha ez a Szent Szellem vezetése alatt és a helyzet lényegének a belső megértése alapján történik, tehát Istentől való, akkor Isten gyakran egészen meglepő módon megadja a kért jelet. Másfelől azonban azt a hosszas tusakodást és várakozást, amely sokszor szükséges egy megoldás előtt, egész egyszerűn le szeretnénk rövidíteni valamiféle jel által. Csakhogy éppen ezeket a várakozási időket használja fel az Úr arra, hogy akaratos énünket megtörje, alázatossá és engedelmessé tegyen minket. Legyünk bizalmatlanok óemberünk kegyesen önző indítékai iránt. Nem igényelhetünk minden dologban jelet. Az imádság Isten vezetésében nagy jelentősége van az imádságnak. Aki imádságos kapcsolatban Túrmezei Erzsébet: .Amikor mncs tovább Egy darabig elvisz a láb is . . . de gyilkos ingoványhoz ér . . . félelmetes szakadékhoz ér . . . zúgó folyam partjához ér . . . és akkor nincs tovább. Egy darabig elvisz a szív is . . . utat lel ingoványon át, lélekvesztőt a folyamon . . . aztán elér oda, ahol a szívnek sincs tovább. És ha már a szív sem lel utat át gyilkos ingoványokon, folyamon, sellőn, tengeren: a hiten, a hiten a sor, és mégis van tovább. A hit elvisz . . . elvisz a célig. Megfáradottnak szárnyat ad. És vészen át és poklon át oda, az Istenig ragad. És akkor nincs tovább. Nincs tovább, mert vége az útnak, és nincs tovább a küszködés, és nincs tovább a fájdalom. Csak az élet, csak az öröm, a béke van tovább. áll az Úrral, az könnyebben felismeri a számára rendelt utat. Aki azonban csak nagy szükség esetén kopogtat, és egyébként mindig azt teszi, amit jónak lát, annak kevés gyakorlata és kegyelme van a vezetéshez. Sok minden tisztázásához szükség van ismételt imádságra. Istennek ilyen a nevelési módszere, hogy minket újra meg újra hozzászoktasson a felmerülő gyakorlati kérdésekben való engedelmességhez. Minden egyes döntésünk előtt keressük az Ő akaratát: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Ez éppen a személyes és a közös 41