Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám
Hogy lehet még annyi szenvedés a világban, ha egyszer Isten Fia tényleg eljött? Összeegyeztethető a szenvedés Isten Fia eljövetelével? Isten Fia hogy fér össze a kereszttel? - kérdi a gúnyos kételkedés. Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! Pedig éppen azáltal töltötte be Jézus Krisztus istenfiúi hivatását, hogy nem szállt le a keresztről, hanem rajta maradt az önként, szeretetből magára vállalt szenvedés keresztjén: miattunk, helyettünk, értünk! Nem saját javát, hanem a mi üdvösségünket tartotta szem előtt, ezért nem jött le a keresztről. A szenvedésben engedelmes Isten Fia váltott meg minket. Nagypéntek arra is tanít, hogy felismerjük: Isten tervében a szenvedés nem értelmetlen és céltalan, hanem annak mindig fontos szerepe van. Életünkben a szenvedés az a mélyszántás, amely szükséges ahhoz, hogy az Ige magva lelkűnkben mélyre hulljon, ott megfoganjon, új életet fakasszon. Az örömök felszínesen érintik az ember lelkét. Mély nyomot csak a szenvedés hagy. Istenünk azért hagy minket szenvedéseink keresztjén, hogy így tanuljunk alázatot, így tanuljunk szívből imádkozni, és tudjunk együttérezni más szenvedőkkel. Isten megszentelte a szenvedést azzal, hogy egyszülött Fiát is szenvedésbe adta. Ezért minden szenvedő ember testvérének tudhatja Jézus Krisztust. Isten nem felülről nézi az A jobb lator „Mi ugyan méltán . . — mondta ő, bukdácsolva elért a sóhaj lelke mélyéből Jézusig: „Uram, emlékezzél meg rólam . . .!” A szenvedő Úr ráfelelt: „Bizony, még ma velem leszel...”- Megérkezett! Azóta ott van, dicséri Őt az angyalokkal. F. L. emberi szenvedést, hanem Jézus Krisztusban „együtt szenved” minden szenvedővel. Jézus Krisztusnak páratlan méltósággal, szentül elviselt szenvedése és halála, valamint az ehhez csatlakozó természeti tünemények (a templom kárpitjának kettéhasadása, a földrengés, a sziklák meghasadása, a sírok megnyílása) a századosból és társaiból hódoló vallomást váltott ki: „Bizony Isten Fia volt Ó!” Mindhárom megnyilatkozás ma is hallatszik, és mindaddig tart, amíg csak Jézus Krisztus vissza nem jön. Vele szemben mindig lesznek vádaskodók és gúnyolódok, de mindig lesznek olyanok is, akiket Isten Szelleme megérint és átalakít, és a vádaskodó, a gúnyolódó, a kételkedő emberekből hitvalló, tanítványságot vállaló keresztyének lesznek. Felismerik a megfeszített, a keresztről le nem szálló Jézusban a Krisztust, az Isten Fiát, és általa új kapcsolatba lépnek Istennel. Nemcsak teremtmények, szolgák, hanem fiák lesznek. „Amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gál 4,4-5). Éppen azért, mert nem szállt le Isten Fia a keresztről, mi is megkaptuk a „fiúság szellemét. Maga a Szellem tesz bizonyságot szellemünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt dicsőüljünk is meg” (Róm 8,15-17). Uj kapcsolatunkat Istennel gyermeki bizalom, gyermeki engedelmesség és a gyermeket megillető örökség, az eljövendő üdvösség jellemzi. Nagypéntek azért volt, hogy a kereszten értünk életét feláldozó Isten Fia által mi is Isten fiaivá, gyermekeivé válhassunk, ennek minden áldásával, lehetőségével és ígéretével. Kérüx 4
