Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)

1985 / 1. szám

A keresztyén élet menete

Lukács 14,25-35

Az evangéliumok egybehangzó tanúsága szerint az Úr Jézus beszédeire és cselekedeteire sok ember megmozdult, sőt sokan csatlakoztak hozzá és követték Őt, valamerre ment, hogy ismét halljanak és lássanak tőle valamit. Jézus nem merült el ezen látszólag nagy eredmény feletti örömben, mint mi emberek tennénk, hanem mint a fent jelzett versekben olvassuk, megállította ezt a nagy sokaságot és nyíltan feltárta előttük az Ő követésének egész programját, az igazi keresztyén élet egész menetét. Az Ő követése ezen magyarázat szerint a következő részekből áll:

1. „Ha valaki énhozzám jön, de meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitesvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom" (26. v.). Különös szavak! Ugyanazon ajak, amely a legnagyobb szeretet, az ellenség szeretetét hirdette, most a legkedvesebb hozzátartozóink gyűlölését prédikálja! E nehéznek látszó verset azonban megmagyarázza a következő ószövetségi Ige: „Ha testvéred, a te anyádnak fia, vagy a te fiad vagy leányod, vagy a kebleden levő feleség, vagy lelki-testi barátod titkon csalogat, mondván: Nosza menjünk és tiszteljünk idegen isteneket, akiket nem ismertek sem te, sem atyáid, ama népek istenei közül, akik körültetek vannak, közel hozzád vagy távol tőled, a földnek egyik végétől a másik végéig: Ne engedj neki és ne hallgass reá, ne nézz reá szánalommal, ne kíméld és ne rejtegesd őt, hanem megölvén megöljed őt; a te kezed legyen először rajta az ő megölésére, azután pedig az egész népnek keze. Kövekkel kövezd meg őt, hogy meghaljon; mert azon igyekezett, hogy elfordítson téged az Úrtól, a te Istenedtől, aki kihozott téged Egyiptomnak földéből, a szolgaságnak házából. És hallja meg az egész Izráel és féljenek és ne cselekedjenek többé ahhoz hasonló gonoszt te közötted” (5Móz 13,6-11). így már

megértjük, hogy az Úr Jézust követő egyénnek választania kell. Az Úr Jézushoz való menetelét legelőször az ő hozzátartozói veszik észre, s ezek igen gyakran ellene mondanak ennek. A hívőnek most választania kell régi, természetes földi kapcsolatai és az új kapcsolat: az Úr Jézushoz való ragaszkodás között. Ha a régi testi kapcsolat el akarja őt szakítani új szeretete tárgyától, még akkor is meg kell azt gyűlölnie, ha a legkedvesebbnek látszó hozzátartozójától indul is az ki, és szilárdan kell ragaszkodnia új, szellemi kapcsolatához: Jézushoz. Ezen első ellenfelek közt utolsóként van említve a legerősebb: a saját régi gondolkozásunk, indulataink és vágyaink is ellene mondanak új, krisztusi életünknek, de még ezeket is meg kell gyűlölnünk. A vers azon súlyos szavakkal végződik, hogy ezen első győzelem nélkül a nagy sokaság egyetlen tagja sem lehet Krisztus igazi tanítványa.

2. Sikeresen átjutván az első szakaszon, belépünk a másodikba: És valaki nem hordozza az ő keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom” (27. v.). A földi élet keresztjei négy forrásból eredhetnek: vagy a bűn következményei, mint Dávid életében volt (2Sám 24,10-15); vagy hitünk próbájaképpen bocsátja reánk Isten, mint a szent életű Jóbra; vagy a Krisztusról való bizonyságtétel miatt támadt, mint üldözés; vagy pedig tövisként adatik életünkbe, mint Pál apostolnak, hogy ezáltal alázatosságban tartson Isten bennünket (2Kor 12,7-9). A hivő embernek e keresztjeit - bármelyik legyen is az - hit által kell hordoznia új Mestere után.

E vers mindenfajta keresztről szól, de valószínűen elsősorban a harmadik fajtára céloz Jézus, mert ezt legkönnyebben le lehet tenni. Elég az igazságról való bizonyságtétel elnémítása, vagy a Krisztus megtagadása és a kereszt le van téve. A vers azonban ismét e komor záradékkal végződik:

„ . . . nem lehet az én tanítványom.”

22