Vetés és Aratás, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám
amikor az orvos ismételten közli velünk, hogy a rák továbbterjedt. Kilenc hónapi kemoterápiás kezelés és huszonhat besugárzás volt mögöttem - igen komoly pillanatok, amelyek életemben a hitnek egy egészen különleges dimenziót adtak: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten” (Zsolt 46,11). Rendíthetetlen bizonyosságom, hogy Isten minden helyzetet ellenőrzése alatt tart, hiszen így olvasom a Zsoltár 138,7-ben: „Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz.” Dávid gondolatai többnyire olyan ellenségek körül forogtak, akik el akarták pusztítani őt; másoknál ez lehet valamilyen személyes bánat, pénzügyi nehézség vagy halálba vezető betegség. Jeremiás azt mondja nekünk, hogy nem szűnünk meg az Ur számára gyümölcsöket teremni, ha az élet nehézségei közepette hitünk Jézus Krisztusban gyökerezik, és Őbenne bízunk: „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek bizodalma az Úr; mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik” (Jer 17,7-8). Nyolc műtéten estem át, beleértve állkapcsom teljes eltávolítását. Arcom közben négyszer megváltozott, és számolnom kellett azzal is, hogy helyreállítása évekig elhúzódhat. Milyen vigasztalás ilyenkor, hogy elmondhatom: „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom fölött megáll. És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg Istent” (Jób 19,25-26). Ha az, aki ezt a bizonyságtételt olvasta, még nem ismeri az Úr Jézust úgy mint személyes Üdvözítőjét, aki egyedül képes életünket az Ő nagy irgalmában a kárhozattól megmenteni, akkor kérem a kedves Olvasót, ragadja meg ma hittel ezt: Krisztus érte halt meg, feltámadt a sírból, és személyes Szabadító ja szeretne lenni. Kedves Olvasómnak talán sohasem kell az életében olyan gyötrelmeken keresztülmennie, mint nekem, de mindenesetre állást kell foglalnia Jézus Krisztus személyével kapcsolatban. Nekem Ő megmutatta próbatételem értelmét. Mi, akik hiszünk az Úr Jézusban: „Tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van” (Róm 8,28), s elmondhatjuk Dáviddal: „Hogy zengjen neked, és el ne hallgasson felőled a dicséret, Uram!” (Zsolt 30,13). Paul Ayerst (Oxford, Pasedena, USA) az Úr 1981 júliusában hazahívta a mennyei otthonba. Miért aggódjak? Vezet - nemcsak évről évre. Segít - nemcsak napról napra. Megvéd lépésről lépésre. Utam híven igazgatja. Boldogan várom tanácsát pillanatról pillanatra. Aki ma annyi áldást ád, holnap újra rámhullatja. Nem szövök távol terveket. Mért küszködjek, mért aggódjak? Csak ezt a percet ismerem. Isten Fiát adta nékem. „Menj, amerre fényem vezet!” Ura ő mának, holnapnak. — szól az Úr, az én Istenem. Áld és segít idejében. Barbara C. Ryberg 14
