Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 2. szám

tok, én meggyőztem a világot!« Ő átsegít a nehézségeken, erőt és győzelmet ad. Fo­gadd el a húsvéti bizonyosságot! Nekünk a Megváltó boldog embereivé kell válnunk! Jöjjetek Hozzá ti szomorúak, engedjétek, hogy betöltsön örömmel. Jöjjetek Hozzá ti, akik szenvedtek, Ő elvette a halál hatal­mát, életet és romolhatatlanságot hozott elő. Ő meg akar titeket vigasztalni. Életé­nek teljessége rátok is vár. Élő Megváltónk van, nem kell többé megterhelten járni az utunkat, Ő mellet­tünk van, mint kísérőnk és vezérünk élet­műnkön. Nem kell többé egyedül lennünk, a föltámadott Megváltó velünk jár. Amikor Luther Mártont nehéz gondok gyötörték, mivel az evangélium ügye ne­hézségek közé került, akkor krétával ezt a szót írta az asztalára: »vivit«, azaz »0 él«, és ettől újra vidám és bizakodó lett. Bármi következne is az életben, még ha mélysé­gek és sötétség is: Ő él, Ő feltámadott, halleluja! Húsvét azonban nemcsak élő Megváltóval ajándékoz meg bennünket, hanem élő re­ménységgel is! Jézus Krisztus mondja: »Én élek, és ti is élni fogtok!« »Élni«, milyen drága szó ez a halálnak és a múlandóságnak ezen a he­lyén. Látjuk, hogyan állt sírva Mária a sírnál, és'a mai napig is hogyan lépnek sokan sírva szeretteik sírjához. Életünk útja sírtól sírig vezet, s végül a saját sírunknál végződik. És mi lesz azután? Senki sem térhet ki ez elől a kérdés elől, minden gondolkodó ember lelke előtt ott áll a kérdés: »Mi lesz velem és az életemmel?« A hitetlenség gyorsan megadja a választ. Ezt mondja: »A halállal mindennek vége.« Mondd, a sír, por és hamu volna a végünk? Bensőnk tiltakozik ez ellen. Hiszen akkor földi létünk értel­metlen és céltalan volna. A sír nem lehet az életünk vége. Mi lesz velünk a halál után? Konfucius ezt mondja: »Mi e világ dolgait sem ismerjük még. Miért törődnénk akkor az élet utáni dolgokkal?« De mi, hívők nem fogadhatunk el ekkora bizonytalanságot, amikor a jövőnkről van szó. Világosan kell látnunk. Megváltónk üres sírjában jövőnk­kel kapcsolatos kérdésünk egyszer s min­denkorra megoldódik. »Én élek, és ti is élni fogtok!« Ő a halottak közül az elsőszülött volt. Ő jár előttünk a síron innen és a síron túl. Jól megértettétek? Nemcsak a Megváltó táma­dott föl, nem; mi is föl fogunk támadni. Ez még sokkal többet jelent. Lázár is föltá­madt a sírból. Jézus Krisztus azonban maga a Feltámadás. Ahol Ő van, ott a halál elvesztette a hatalmát, ott nincs többé meghalás és nincsenek sírok, ott már csak Feltámadás és Élet van! Húsvét a megváltás legátfogóbb valóságát hozta el. Húsvéttal megváltoztak az eddigi elképzelések a síron túli életről. A hús vét következményeképpen mérhetetlen fordu­lat következik be a halál területén. A hús­vét legyőzte a halált. Odaát újra megnyílik előttünk a Paradicsom. Az első, aki beköl­tözhetett az atyai házba, az a lator volt, aki Jézus mellett függött a kereszten. Ez mind­nyájunk számára a húsvéti ajándék. Aki az Úr tulajdona, az utolsó órájában - mint a lator - hallhatja Megváltója szavát: »Még ma velem leszel a Paradicsomban!« Sokan beszélnek ma a lélek halhatatlansá­gáról. A Biblia azonban sokkal nagyobbat és dicsőségesebbet ígér nekünk. Nemcsak a lélek, a test is fel fog támadni. 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom