Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 2. szám
MIVEL AJÁNDÉKOZ MEG BENNÜNKET A HÚSVÉT? »Én élek, és ti is élni fogtok« Jn 14,19. Húsvét a feltámadás ünnepe, a nagy győzelmi ünnep. A fájdalommal teli kiáltás: »Jézus meghalt« - elnémult. Ma örömmel énekelnek a győzelemről az igazak házaiban! Húsvétkor így ujjongunk: »Él az Úr, én is vele, Hol van, ó halál a félelmed? Él az Úr, és ereje Feltámasztja ezt a testet. Dicsőség vár Jézusban, Ez az én bizodalmám.« Az első keresztyének húsvét reggelén ezekkel a szavakkal köszöntötték egymást: »Az Úr feltámadott, Ő valóban feltámadott!« Ezt kiáltották boldogan egymásnak, és öröm ragyogott föl az arcukon. »Krisztus feltámadott minden kínból; ennek örüljünk mindnyájan. Krisztus a mi vigaszunk.« Feltámadott az Úr, ezt az örömüzenetet hozhatom ma neked is. A rövid Ige győzelmi prédikáció, amelyet az Úr Jézus mondott el nekünk. Rövid, mégis mindent magában foglal, húsvét minden áldását tartalmazza. Mit ad nekünk a húsvét? Élő Megváltót. Élő reménységet. Nagypénteken a nap elvesztette a fényét; a tanítványok életében egészen sötét lett. Sötétség volt bennük és körülöttük. »Mária, miért sírsz?« »Eltemették az én Uramat, és nem tudom, hogy hová helyezték Öt.« »Ti, emmausi tanítványok, hová mentek az úton olyan szomorúan, és ezen a szép tavaszi napon miért búslakodtok annyira, mintha a halálnak völgyén mennétek át?« »Mi azt reméltük, hogy Ő szabadítja meg Izráelt, és most meghalt a kereszten.« »Tamás, hiszen te is jelen voltál az Úr Jézus csodáinál, mondd már meg, miért kételkedsz és mondod: >Ha nem látom a kezein a szögek helyét és nem tapinthatom az ujjaimmal a szögek helyét és nem tehetem kezemet az oldalába, nem hiszem el!<« Nagypéntek húsvét nélkül az elképzelhető legszomorúbb dolog volna! Hiszen ott a kereszten nemcsak egy olyan ember halt meg, mint mi mindnyájan, nemcsak az isteni bölcsesség tanítója, akinek a tanítói hivatását mások folytathatják, nemcsak egy jó pásztor; nem, hanem az a valaki halt meg, aki azt ígérte, hogy megváltja a világot. Ez volt az, ami a tanítványokat annyira összetörte: A világ Megváltója halott! Az a Jézus, aki szavának erejével és szeretetének hatalmával mindig újra segített, Ő halt meg. Nemcsak holttestét temették el, nem; Vele együtt minden ígéretét, minden reménységüket eltemették. Most ott álltak a hideg világban, úgy érezve, hogy minden elveszett, mindennek vége. Úgy látszik, hogy a megváltás munkája, amit elkezdett, nem sikerült. Látszólag a bűn, a halál és az ördög győztek. Ez volt nagypéntek éjszakájának rettenetesen komoly valósága. Ott, a néma sírban feküdt, s ott dőlt el az egész világ sorsa, jövője. A tied és az enyém is. Ha Jézus halott marad, akkor mi is halottak maradunk. Halottak a bűnben. Teltek-múltak az órák. A sziklasír előtt ott álltak a katonák őrségben. Hosszú és félelmetes volt az éjszaka. így kell ennek maradnia most már örökre? Nincs Megváltó, nincs reménység!? A világ elveszett, és elveszett is marad? - Keleten már felizzott az új nap fénye, s ekkor történt a nagy és hatalmas esemény: a sziklák megremegtek - Jézus Krisztus feltámadott a sír éjszakájából és sötétjéből. Most teljesedett be az Ő szava: »Én élek, és ti is élni fogtok!« Isten egyik embere mondta, hogy a húsvét Isten ámenje az ember hallelujájára. így is van: Húsvét Isten ámenje szeretett Fia megváltásművére, amelyet Ő értünk véghezvitt. Kifizette a váltságdíjat, megbűnhődött a 34
