Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 1. szám

BIBLIAI FOGALMAK MAGYARÁZATA Hallani, engedelmesség (akuein, hypakoé) Az engedelmesség nem velünk született jel­lembeli tulajdonság, hanem a nevelés ered­ménye, amelyért az ember teljes mértékben felelős, mert ez nemcsak a nevelőn múlik, hanem elsősorban annak a beállítottságán, akit nevelnek. Amint maga az engedelmes­ség szó már utal rá (hypakoé = odahallgat­ni), a helyes hallgatáson múlik a dolog, amiért felelősek vagyunk. Amikor Jézus azt mondja: »Figyeljetek arra, hogy mit hallotok« (Mk 4,24) és: »Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok« (Lk 8,18), akkor ta­nítványait teszi felelőssé a helyes meghal­­lás mikéntjéért, ezen pedig azt érti, hogy a figyelést (látást), meglátást a meghallás felé kell irányítani. Az engedelmesség tehát a látásnál (figyelésnél) kezdődik, pontosab­ban a látáskor, ill. meglátáskor az akarat aktivizálásával. Engedelmeskedni (hypa­­kuein) annyi, mint akaratunkat alávetni annak, amit helyesen hallunk meg (akuein). Döntő dolog ez a hit számára; »azért a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus Igéje által« (Róm 10,17). A hit hallásából (Gál 3,2.5) keletkezik a hitből való engedelmesség (vő. Róm 1,5; 16,26). Az apostol küldetése az volt (Róm 15,18), hogy a nemzeteket (pogányokat) erre a hit­ből való engedelmességre vezesse el, a ben­nük szóval és tettel munkálkodó Krisztus által. Amikor tehát azt írja: »a ti engedel­mességetek mindenkihez eljutott« (Róm 16,19), akkor ezen azt érti, hogy a római gyülekezet hitből való példás engedelmes­sége az evangéhumi mozgalom iránt min­denek számára mintául és példaképül szol­gálhat. Hogy mi ennek a hitből való engedelmes­ségnek a lényege, azt Pál világosan megma­gyarázza, amikor ezt mondja: »foglyul ej­tünk minden gondolatot, hogy engedelmes­kedjék Krisztusnak« (2Kor 10,5) vagy: »szolgák az engedelmességre - szolgái az engedelmességnek igazságosságra« (Róm 6,16). Ezért mintaképünk az a nagy Egyet­len (Krisztus), »Akinek engedelmessége által sokan igazakká lettek« (Róm 5,19). Az igazságosságnak való engedelmesség tehát a hitből való megigazulás lényege és célja (vö. Róm 3,28). »Az az érzület legyen benne­tek, ami Krisztus Jézusban is lakozott, . . . aki engedelmes volt halálig, mégpedig a keresztfán elszenvedett halálig« (Fii 2,5.8). »Engedelmeskedtetek a tanítás ama alakjá­nak . . .« (Róm 6,17), vagy »engedelmes­kedni az evangéliumnak« (Róm 10,16), vagy »engedelmeskedni a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának« (2Tesz 1,8), ez az élő hit főiskolája. FIATALOKNAK - a jó ízlés határairól Gyönyörű szép és valóságos szabadság az, amit Jézus Krisztus az ember számára ho­zott és hoz: megszabadít életünket megkö­töző, el nyomorító szenvedélyektől, kapzsi­ság, gyűlölet, gőg, paráznaság, mértékte­­lenség láncaitól, és felszabadít a jóra, a bol­dog és másokat is boldogító életre. A ke­resztyén élet lényege: ebben a szép sza­badságban, nem pedig parancsok és tilal­mak rendszerében élni. Másrészt azonban féktelen szabadosságot és rendetlenséget éppen nem jelent a szabadság, inkább az Isten szerinti rend önkéntes vállalását. Min­den ékesen és szép rendben történjék - a jó ízlés határain belül. Akik mosdatlanul, gondozatlanul, kócos hajjal járnak-kelnek, azt hiszik, hogy ezzel 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom