Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 1. szám

A BIBLIAOLVASASROL Ahhoz, hogy valaki úgy igazán megszeresse az Úr Jézust, legjobb eszköz a Biblia na­ponkénti áhítatos és imádságos olvasása. Elviselhetetlennek tartanám, hogy akár­csak egyetlen napot is eltöltsek a Biblia szívből jövő imádság melletti olvasása nélkül. Hogyha valóban áhítattal, buzgó imádság­gal olvasom a Bibliát, egyre nagyobb bé­kességet és örömöt nyerek belőle, több erőt és kitartást kapok a bűn, a világ és a Sátán elleni harcokhoz, több utálatot min­den bűnnel szemben, és több szeretetet az Úr Jézus iránt, több boldogságot és bizo­nyosságot az örök élet reménységében, ezért a bibliaolvasásnak ezeket az áhítattal teljes óráit a világ semmiféle öröméért sem adnám oda. Nem szeretnék, de nem is volnék képes élni ebben a világban, nem bírnám ki e földi életet az én szeretett, drága Bibliám nélkül. Amikor hibás voltom és tökéletlenségem lehangol, amikor szomorúvá tesznek a bű­neim, amikor lelkem vigasztalás után sóvá­rog, akkor is a Bibliámhoz fordulok. Ezt teszem örömömben és szenvedésben, bánatomban és gondjaim között, gyenge­ségemben és a nyomorúság idején; és a Biblia segít nekem mindent elhordozni, mindenben győzni, mindent hinni, mindent remélni és mindent eltűrni. Ó, aki nem olvassa naponta a Bibliát, az egyáltalán nem is tudhatja, milyen felülmúlhatatlan kincsünk van Istennek ebben a drága be­szédében! Louis Harms (1808-1865) Háromféle módon Az itt következő leírás a bibliaolvasás há­romféle módját illusztrálja, de csak egy az, amelyikkel az olvasó ismeretet és hasznot nyer. A néhai H.P. Baker, az illusztrációk meste­re leírt három dolgot, amit egy kertben a növények és virágok között látott. Az első egy lepke volt. Rászállt egy szép virágra, ott ült néhány másodpercig, majd átment egy másikra, látott és érintett sok szép virágot, de nem húzott hasznot belő­lük. Utána jött egy botanikus egy nagy jegyzet­­füzettel és mikroszkóppal. Eltöltött egy bizonyos időt minden virág és növény fö­lött, és terjengős jegyzeteket készített mind­egyikről. Amikor azonban befejezte, a tudása el volt zárva a jegyzetfüzetbe, és nagyon kevés maradt a fejében. Aztán egy méh jött, rászállt egy-egy virág­ra és eltöltött egy bizonyos időt mindegyi­ken, de virágporral megterhelve távozott. Üresen jött és tele távozott. Vannak, akik olvassák a Bibliát, egyik ked­venc résztől mennek a másikig, de keveset kapnak az olvasás folyamán. Mások igazán tanulmányozzák és jegyzeteket készítenek, de valójában nem értik meg az írás tanítá­sát. Néhányan pedig, mint a méhecske, elidőznek az Ige mellett, belemélyednek, többször elolvassák míg szívükkel megér­tik; és az táplálja elméjüket bölcsességgel és életüket mennyei édességgel (Zsolt 19,8; Jn 7,16; 2Pt 1,2-3). Egy hivő ember szívesen látogatta a testvé­reket otthonaikban, hogy gyakorolja a kö­zösséget és Isten dolgairól beszélgessenek. Egy napon meglátogatott egy bányászt, mivel bányavidéken volt. Késő délután volt, a bányász már visszatért a munkából, megfürdött, átöltözött és viseltes Bibliájá­nak tanulmányozásába mélyedt. »Nos, Já­nos, hol gyűjtögetsz ma?«, kérdezte a láto­gató. »A Róma 8-ban«, válaszolta János. Néhány héttel később ez a testvér ismét meglátogatta a bányászt, és mint általában, most is bibliatanulmányozásban találta, és még mindig a Róma 8-nál. »Miért olvasod ezt, János? Ebben a fejezetben ástál akkor is, amikor néhány héttel ezelőtt itt voltam.« A bányász azt válaszolta: »Igen, testvérem, aknát ások itt.« 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom