Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 1. szám
Dyson Hague: A Könyv csodája (I.) A Könyv csodája Minél jobban bővülnek tapasztalataink és ismereteink, annál csodálatosabbnak tűnik előttünk ez a könyv; mert minél intenzívebben kutatunk benne, annál alaposabb az a meggyőződésünk, hogy a Biblia nem egyszerűen egy könyv a sok közül, hanem A KÖNYV. Mikor a világhírű író, Walter Scott haldoklott, kérte, hogy olvassanak fel neki »a könyvből«. Veje megkérdezte: »Melyik könyvből?« - »Csak egyetlen könyv létezik, és ez a Biblia« - hangzott a válasz. Az egész világ számára ez »A KÖNYV«. Minden más könyv ehhez a könyvhöz képest csupán lapok, csak töredékek. Igen, egyedül a Biblia a tökéletes könyv, az örök könyv - az a hang, amelynek minden más szó legfeljebb csupán visszhangja. Ez az a könyv, amely elérhetetlen magasságban, magányos dicsőségben tündöklik, hatásában titokzatos, és oly magasan áll minden más könyv felett, mint az ég a föld felett, mint az Isten Fia az emberek fiai felett. Keletkezésének csodája Hogy a Biblia egyáltalán létezik, az csoda. Aki csak valamennyire is tájékozott Isten Igéjének keletkezése és története felől, az álmélkodva hódol kialakulásának csodája előtt. Hogy az Ige könyvvé lett, és hogy mindmáig is »A KÖNYV«, az már annyiban is irodalmi csoda, mivel a Biblia megszerkesztésével nem bíztak meg egyetlen embert sem. Nem is a szerzők valamilyen megegyezése alapján jött létre a Biblia. Az a mód, ahogyan a Biblia fokozatosan növekedett az évszázadok folyamán, az minden idők egyik legnagyobb titka. Lassanként, évszázadról évszázadra kapcsolódott egyik rész a másik után, először összefüggés nélkül, töredékesen, az egyes részeknek - melyeket különböző emberek írtak és hagytak hátra, anélkül hogy bármilyen rendelkezés maradt volna összerendezésére - az egymáshoz kapcsolódása nélkül (Zsid 1). Az egyik szerző Szíriában írt, a másik Arábiában, ismét mások Palesztinában, Itáliában vagy Görögországban. Egyes szerzők századokkal korábban vagy későbben írtak, mint a többiek. Az első rész 1500 évvel azelőtt keletkezett, mint amikor az utolsó rész szerzője megszületett. Végy elő valamilyen könyvet, ami éppen kezed ügyébe akad, és gondold végig, hogyan is keletkezett. Tíz eset közül kilencben úgy, hogy valaki - miután elhatározta, hogy könyvet ír - elrendezi gondolatait, összegyűjti az anyagot, leírja vagy lediktálja a könyv tartalmát, majd kinyomatja azt. Mindehhez két-három hónapra ill. évre van szükség. Az átlagos könyv egytől tíz évig terjedő időtartam alatt keletkezik. A Bibliát viszont legkevesebb 1500 év alatt írták, tehát 50 generáció életideje alatt. Egyik része illeszkedik a másikhoz; itt egy kevés történelem, egy vers, levél, ott egy prófécia, életrajz, míg végül minden feltűnés nélkül, akárcsak Salamon temploma (lKir 6,7), ott áll befejezetten és tökéletesen a világ előtt, amelynek oly nagy szüksége van rá. Amikor Mózes meghalt, kész volt az első öt rész; amikor Dávid uralkodott, néhány további tekercs került hozzá. Fejedelmek, papok és próféták tették hozzá a maguk kisebb-nagyobb írásait, míg végül elkészült az egész Ószövetség, betűről betűre, szóról szóra, mondatról mondatra, könyvről könyvre úgy, ahogy ma a kezünkbe veszszük, hiánytalanul. Ahogy Josephus tanúsítja, a századok során senki sem merészelt belőle sem elvenni, sem hozzátenni valamit. Az ószövetségi szöveg mind a mai napig a legcsekélyebb mértékben sem változott. Irodalmi szempontból azonban az Újszö-16
