Vetés és Aratás, 1984 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1984 / 4. szám
életünkre is érvényes. Csak azt kell tudnom, hogy a gyermeknek valóban mire van szüksége. Hogy most tiltásra van-e szüksége, vagy hogy most engedek-e és megadok-e valamit. Csak olyan mértékben lehet szigorúságot alkalmazni, mint amenynyire a gyermeket szeretjük. Ez a megengedés és tiltás közötti út, ez az úgynevezett arany középút, amely mint állandó, biztos út egyáltalán nem lehetséges, mert az helyzetről helyzetre és napról napra másképpen alakul. Ezt az utat naponta megkeresni és megtalálni, Isten előtt való megállás nélkül, az Ő vezetése nélkül, szeretete nélkül, bölcsessége nélkül végső soron egyáltalán nem lehetséges. A keresztyén módon való nevelés sohasem tökéletes; nem jelenti azt, hogy hibák nélkül való és feddhetetlen. Mi magunk - és én magam is, pszichológus voltom ellenére - sok hibát követtünk el gyermekeink nevelésében. A hibákat talán valamivel hamarább észrevettük, mint a nem szakemberek, azonban mi is elkövettük azokat, mert az ismeret messze nem biztosíték arra, hogy tudásunk szerint is cselekedjünk. Az igazság felismerésétől az igazság által való megszabadításig egy út vezet, amelyre rá kell lépni, és azt végig kell járni. Az igazság megismerése csak bevezetője a szabaddá válásnak. Amikor tehát a keresztyén módon való nevelésről gondolkodunk, saját magunk magatartására, Krisztus követésére kell gondolnunk. A keresztyén módon való nevelés nem azt feltételezi, hogy keresztyén formaságokat adok tovább, keresztyén szokásokat, vagy végtelenül becsületes, erkölcsös keresztyénséget alakítok lelkiismeretformálás értelmében, hanem hogy én magam keresztyén vagyok. Az Apostolok Cselekedetei szerint keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy Jézus Krisztus tanítványa vagyok. Ez a keresztyén nevelés előfeltétele, és ez az igazán keresztyén szülői ház. Dr. Rudolf Seiss FOGALMI KISLEXIKON Előkép, példa (typos) Az előkép (példa) megkülönböztetendő a szimbólumtól (jelkép) és az allegóriától. Ez utóbbi valamely nehezen érthető fogalom szemléletessé tétele egy másik, az értelem számára jobban megközelíthető módon. Az allégorein ige (vő. Gál 4,24) a szókép szerint annyit jelent, mint másként vásárolni vagy cserekereskedelmet űzni, tehát valamit átváltani olyasmire, amely a cserére felkínált dologhoz nem hasonlít, vagy azzal nincs belső rokonságban. A szimbólum viszont valamely fogalom képes kiábrázolása hasonlat által (kép = fogalom), amikor ez utóbbi teljesen feloldódik a lényegben, azaz a megfogható, látható kép fedi az isteni valóság világának számunkra most még megközelíthetetlen, láthatatlan eszméjét. Az allegóriánál a kép és a fogalom nem fedi egymást, hanem a hasonlatul használt képet valamely más területről vesszük segítségül a megértetéshez, ahogyan például a Sinai hegyet Hágárhoz hasonlítja az Ige (Gál 4,24-25). De ezen a talán egyetlen kivételen kívül a Szentírásban nem találunk allegóriát. A típus vagy előkép (példa) képes kiábrázolása olyan alapelveknek, üdvösséges céloknak és jellembeli tulajdonságoknak, amelyeket felfogóképességünkhöz szemléltető oktatással kell közel hozni, így lehet egy bizonyos személynek is típusa vagy előképe (példája). Hypotyposis az, amely még a típusnak vagy előképnek (példának) is alapjául szolgál, ez az őskép, vagy ősminta (vö. lTim 1,16; 2Tim 1,13). A SZENVEDÉS IS GYÖNYÖRŰ A szenvedés is gyönyörű, ha van kiért, kivált ha önként . . . Boldog, ki felismerheti s betöltheti az ősi törvényt, megszülve közben önmagát fájdalmasan szép diadalra, mint akiben elődereng s ragyogni kezd a KRISZTUS arca. F.L. 121
