Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 2. szám
FIATALOK LEVELEZNEK a sportról Kedves Attila! Nálunk evangélizáció volt nemrég a gyülekezetben, ml fiatalok Is sokan részt vettünk rajta. Tulajdonképpen ugyanolyan dolgokról volt szó, mint annakidején az unalmas kátéórákon, de valahogy mégis más volt. Ami akkor unalmas tananyag volt, az most valahogy életté vált, izgalmas, személyessé lett. Most nem leckét tanultam Jézusról - hanem meghallottam hívását, parancsát: Kövess engem! Tudom, nekem mondta, ő mondta, ebben bizonyos vagyok. De... most jön a probléma. Tudod, évek óta nyakig vagyok a sportban, az atlétikában is, a fociban is. A csapatban szükség van rám, rengeteg időm megy el az edzéssel, és nem tudom, hogy most hogy is lesz: Tudom, hogy a gyülekezetben, a hivő testvérek közt lesz már a helyem vasárnapokon meg imaórán, bibliaórán; ezt megértettem, hogy enélkül nem lehet hivő életet élni, de azt nem tudom elképzelni, hogy maradhatnék el az edzésről, a mérkőzésekről; mi lesz a csapattal nélkülem és mi lesz velem sport nélkül, ami anynyira hozzátartozik az életemhez! Hiszen a sport férfias, jellemnevelő, - ne lehetne öszszeegyeztetni a Krisztus-követéssel? Te, akiről tudom, régóta követed igazán Jézust - biztosan tudsz erről nekem valamit mondani, szóval tudsz kicsit segíteni. Válaszodat várva üdvözöl Pista * Kedves Pistám! Elsősorban boldogan köszöntelek mint testvért Krisztusban. Tudod, ez a legnagyobb dolog a világon, ha valaki Jézust megismeri mint Megváltóját - ez mindent magába foglal, Jézussal mindene van az embernek, a régiek elmúltak, újjá lett minden! Hálás vagyok érted Istennek; leveled sok imádságom meghallgattatását jelenti. Jézus világosan mondta: »Keressétek először Isten országát, - egy a szükséges dolog« - és aki Őt követi, annak a számára Jézus és akarata a legfontosabb. Minden követőjének áldozatot kell hoznia, de aki megismerte Jézus áldozatának nagyságát, boldogan hozza meg ezt az áldozatot, hálából. Ha el is vesz tőlünk valamit az Úr, mindig több az, amit cserébe ad érte. Ha igazán Krisztus követője leszel, nem lehet bálványod többé a sport és értékesebb lesz számodra a Krisztus tanítványai közt eltöltött idő, mint a testedzés vagy bármi, ami azzal összefügg. Magában véve sportolni sem nem bún, sem nem tilos, csak éppen helyükre fognak kerülni a dolgok az életedben - az újonnan felismert, igazi Központ körül. Egyébként utánanéztem a Bibliában és rájöttem közben magam is, mennyire »sportszerű« tulajdonképpen az igazi keresztyén élet. Nem is gondolod, mennyiféle sportág van említve a Bibliában! Például versenyfutás. »Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! Aki pedig versenyben részt vesz, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy hervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél...« (1Kor 9,24-26). Görögország az olimpia versenyek szülőhazája: Korin tus városa is híres volt sportrendezvényeiről. Görögországi keresztyéneknek írta Pál apostol ezt a vallomást saját életéről és hitéről. Ő valóban »hosszútávon futott« Kisázsián és Dél-Európán keresztül, az evangélium szolgálatában. Futása még kilométerekben is rendkívül tiszteletreméltó. De itt főleg arról vall, hogy minden erejét megfeszítve fut, nem tessék-lássék és lagymatagon, mint akinek mindegy: célbaér-e vagy sem. Tudja, hogy sokan lemaradnak; neki fontos, hogy célbaérjen - és nem bizonytalan előtte a cél: az üdvösség, a mennyei otthon, az örök élet, a teljesített szolgálat. Földi pálya-»futás« során is világosak előtte a közvetlen célok: hogy emberek szíve, városok-országok népe megteljen örömmel, szeretettel, remény-62
