Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 2. szám
bővebben kifejteni, csak néhány példát említünk meg további tanulmányozás, elmélkedés alapjául. Az Újszövetségben a »szélesség« szó a földdel és a mennyei Jeruzsálemmel kapcsolatban fordul még elő (Jel 20,9; 21,16). A »hosszúság« szintén csak a szent várossal kapcsolatban (Jel 21,16). A »magasság« a mennyei Jeruzsálemnél (Jel 21,16), a megdicsőült Krisztus felmenetelénél (Ef 4,8), stb. A »mélység« a talajjal, tengerrel, Isten és a Sátán dolgaival, stb. kapcsolatban fordul elő, és abban a felsorolásban, ami nem választhat el minket Isten szeretetétől (Róm 8,39). Az Ószövetségben »hosszúság, szélesség és magasság« szavak a bárkával (lMóz 6,15), a szentsátorral és a templommal kapcsolatban; »hosszúság és szélesség« az ígéret földjénél (lMóz 13,17); a »mélység és magasság« együtt Isten útjaival és gondolataival kapcsolatban. Összegezve: 1. Az Ábrahámnak tett földi ígéretnél két mértékegység (dimenzió)»hoszszúság, szélesség«. 2. A mennyei városnál, az új Jeruzsálemnél három, »hosszúság, szélesség, magasság«. 3. A Gyülekezettel kapcsolatban négy mértékegység. A negyedik dimenzió valami »szellemi« dolog, tehát osztályrészünk nem korlátozódik a földre. Az imát egy csodálatosan szép és mély Istent dicsőítő imádat (doxológia) zárja, egy diadalmas felkiáltású »Ámen«-nel! Pálnál a doxológia soha nem üres frázis vagy fellelkesült állapotban mondott dicsőítő szavak. Mindig tele vannak tanbeli, üdvrendbeli vagy gyakorlati tanításokkal. Figyeljük meg Pál tíz legnagyobb doxológiájának mondanivalóját. Megírásuk időrendjében adjuk röviden, hogy jobban követni tudjuk szellemi elmélyülését: »Áldott az Isten ... aki megvigasztal minket« (2Kor 1,3-4). »Isten ... aki áldott örökké (az éonokra), tudja, hogy nem hazudok« (2Kor 11,31). »a Teremtő ... aki áldott mindörökké (az eonokra)!« (Róm 1,25). »Krisztus ... aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké (az eonokra).« (Róm 9,5). »Bizony, tőle (belőle), általa és érte (Óbeié visszatérőig) van minden: övé a dicsőség mindörökké (az eonokra). Ámen.« (Róm 11,33-36). »az egyedül bölcs Istené a dicsőség, a Jézus Krisztus által örökkön-örökké (az eonok eonjaira). Ámen.« (Róm 16,27). »Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket« (Ef 1,3). »azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkönörökké (az eonok eonjának minden nemzedékében). Ámen.« (Ef 3,21). »Az örökkévalóság (az eonok) királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké (az eonok eonjaira). Ámen.« (lTim 1,17). »a királyok Királya és uralkodók Ura. Övé egyedül a halhatatlanság . . . akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló (eoni) hatalom. Ámen.« (lTim 6,15-16). A harmadik fejezetet - és egyben a levél tanbeli részét - bezáró doxológiában Pál még beszél »a bennünk munkálkodó erő«-ről (3,20). Ez az erő a bennünk lakozó Krisztus által a mienk, de csak akkor és olyan mértékben, amilyen szoros kapcsolatban élünk Vele. Amennyire hatni engedjük életünkben. »Azé« az Istené »a dicsőség az egyházban«, az Ekklésiában (21.v.), folytatja Pál a dicsőítést, akinek szeretete Krisztusban teljes dicsőségében ragyog. Ez igaz és valóság ma is. Amikor Krisztus Teste tagjai életén ez átsugárzik, akkor a Gyülekezet Isten dicsőségét mutatja be az emberek és a szellemi világ előtt. Itt azonban mégis sokkal többről beszél az Ige. Az új prot. fordítás elhagyja a Károli szöveg betoldott »legyen« szavát, de a vers üzenete megengedi ezt a hozzáadást. Arról beszél ugyanis, hogy a jövőben, minden akadályozó köteléktől (romlandóság, bűn, stb.) szabadon az Ekklésia 60
