Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 2. szám
ezek megértése után a hivő ember nem tehet nagyobbat és jobbat, mint hogy imádattal meghajlik az Atya-, Fiú- és Szent Szellem-Isten előtt. Isten kiűzte ugyan az embert bűne miatt a Paradicsomból, a vele való szoros közösségből, de szeretetével kíséri mindmáig az Édenen kívül született embert. Felkínálja neki az üdvösség útját és meghallja a megnyugtató szót a megfeszített latorhoz hasonlóan Jézus ajkáról: »Velem leszel a Paradicsomban«. BIBLIAI SZIMBÓLUM HULLÁM = féktelenség, állhatatlanság, kétség A hullám gyakran a kétség és állhatatlanság, a dac és féktelenség jelképe. Ezért mondja a Jak 1,6: »Aki kételkedik, hasonló a tenger habjához, amelyet a szél sodor és ide s tova hajt«. A Júdás 13 a belopakodott istenteleneket, akik a zsidókeresztyén gyülekezeteknek még a szeretetvendégségein is részt vettek, a tenger megvadult habjaihoz hasonlítja. Isten ítélettel fenyegeti meg Babilont, mivel leigázott más népeket. A Jer 51,42 ezt az ítéletet féktelen tengeráradat képével ábrázolja: »Rázúdult Babilonra a tenger, habjainak özönével elborította«. Minthogy Isten végül is mindent akarata szerint vezet és irányít, így »a hullámok zúgását és a népek háborgását« is ítéletének céljaira használja (Zsolt 65,8). »Én vagyok az Úr, a te Istened, aki megreszkettetem a tengert, és zúgnak habjai«, mondja az Ézs 51,15-ben; ugyanezt az Önmagáról szóló bizonyságtételt találjuk a Jer 31,35-ben. Az Ez 26,3-ban a Tírusz elleni ítélettételre felhozott sok féktelen népet tengerhez hasonlítja, mely felhozza hullámait. A népek azonban nem cselekedhetnek tetszésük szerint, hanem tudtukon kívül is Isten fegyelmező akaratának vannak alávetve. Ezért mondja a Jer 5,22-ben: »Nem féltek-e engem? Orcám előtt nem remegtek-e? Hiszen én szabtam határt homokból a tengernek örök korlátul, amelyet át nem hághat. Ha megrázkódtatják is habjai, de nem bírnak vele, és ha hullámai zúgnak, sem hághatnak át rajta.« A Jób 38,11-ben Isten szól a zúgó tengerhez, melynek ruhája és takarója a felhő és sűrű homály (9.v.): »Eddig jöjj és ne tovább, ez itt ellene áll kevély habjaidnak«. Nem a világ eseményeinek hullámzása és zajlása, nem balgatag szívünk szorongásai és kétségei a mértékadók belső emberünk számára, hanem Annak változhatatlan szeretete és hűsége, aki erősebb, mint a bennünk és körülöttünk zúgó és dühöngő viharok. Vasból acél Amíg a vas acéllá válik - nehéz út! Kemény küzdelem, s a munkáló mesterkezeknek: véget nem érő türelem! Verik, edzik és nem kímélik, kohóban izzik olvadásig. Nagy munka ez, s hosszú az útja - amíg a vas acéllá válik... Amíg a vas acéllá válik... Lelkem is tudja: ez a cél! Fénytelen, rozsdaette vas volt, s ragyogni kezd már, mint acél! lelkem is átment már a tűzön, s dicséretet mond mindhalálig, mert - nagy műve az Ég Urának -, mikor a vas acéllá válik! Haluszka Margit 53
