Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 1. szám

rost üti, aki őket fellökte. S közben egyre kiabált: »Fogsz még egyszer lámpa nélkül biciklizni?« Végül a 65 éves Hermann felkiáltott: »Wilhelm, hagyd már abba, én vagyok az, engem ugyanúgy elütött a kerékpáros, mint téged!«

Közben persze a fiatal biciklista már réges-régen elszelelt, csak a két öreg nem vette ezt észre.

Amikor valamivel később ott jártam, egy bibliaóra után egyikük elmesélte nekem ezt az eseményt. Nagyot nevettünk a dolgon, de azután arra kellett gondolnom: Milyen balul üthet ki az ilyen »összecserélés«! Nem volt-e az a »személycsere«, amely több mint 1900 évvel ezelőtt a Golgotán történt, sokkal de sokkal nagyobb? Ott ugyanis a mindenható élő Isten fölcserélte egyszülött Fiát, Jézus Krisztust velünk, bűnös emberekkel. Csakhogy nem tévedésből, hanem tudatosan, ahogy azt Pál írja a 2Korintus 5,21-ben: »Azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.« Nincs, és nem is lehet e világon ennél

nagyobb összecserélés. De mind életemben, mind halálomban ez az egyetlen vigaszom, hogy ez a csere megtörtént: Az Úr Jézus ott a kereszten az én helyemet foglalta el. Ő bűnhődött azokért a vétkekért és bűnökért, amelyeket én követtem el. Én pedig fel vagyok mentve, senki nem vádolhat többé. Felszabadultan énekelhetem Dóra Rappard szép énekét:

Isten Báránya, Te ott a Golgotán Teljes győzelmet vettél a harc után.

Üdvöt találhat már az egész világ,

Mert megfizetted ott bűnünk váltságdíját, Fennszóval hirdetted a kereszten: »Elvégeztem, elvégeztem!«

Isten Igéje, rajtad nyugszik hitem,

E kősziklára üdvöm felépítem.

Teljes a váltság, mit Isten készített,

Bűnös, fogadd el azt, s mindenestől tied. Hozzá mit sem tehetsz, Ő megtette, Váltságodat elvégezte.

Imádás, dicsőség és hála Istennek ezért a »személycseréért«!

A 96 oldalas zsebkönyv DM 3,- vagy US $ 1,50 önköltségi áron címünkön megrendelhető

Takács »Ki mit tud?«

1. Mikor hasította ketté Elizeus a köpenyét?

2. Ki mondta ezt: »Vehet-e valaki tüzet a keblébe, hogy ruhái meg ne égnének?«

3. Milyen eljövendő nagy eseményre utal az Úr Jézus, amikor ezt mondja: »És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy ruháját elvigye«?

4. Kiről írja a Biblia: »És bepólyálta őt«?

5. Kinek a kivégzésénél tették le a tanúk a ruháikat egy ifjú lábához?

6. Ki jött elő a sírjából »lábain és kezein kötelékekkel megkötözve« ?

7. Hogy nevezzük azt a vasárnapot, amelyen az emberek a ruháikat az útra terítették?

8. Ki vette le Jézus Krisztus holttestét és pólyába be lenvászon kendőkbe?

9. Ki szólt így kétségbeesésében Istenhez: »A posványba mártanál engem, és az én ruháim is utálnának engem«?

10. Az izráelitáknak melyik vezetője mondta a pusztában: »Nem koptak le a ti ruháitok rólatok«?

Feleletek:

■(S‘62 zpjMS) S3Z9Pí '01 '(l£‘6 q°D 49Í '6 '(Oh—8€‘6l “D

sntuapoqijq sa pszpf гецЕшру '8 '(9£‘6I qi) <1вше8ел8влд у '(Н‘И új) ran '9 '(8£‘Z Ps0) -loqssszsAoqSsui ubaisj '5 '{Ti Ч!) \oi$U.ve snzsf ‘[шетдвэд 'V "(81‘F3 ipj) sjspmofezssiA •£ '(Z3‘9 PPd) uóuiEps •z '{íVl -ЕЖ)

lusui aqZuuatu e 3J31S3ui S3 EÜEJEq аозршу •[

27