Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám
SZELLEMI BOTANIKA A szmirna Latinul: myrha; görögül: szmirna »Mint egy köteg mirha, olyan az én szerelmesem« (Énekek 1,13). Az Ó-Kelet területén, Indiától Egyiptomig, minden nép ismerte a különféle balzsamtermő cserjéket, melyek között első helyen állott a szmirnabokor. E bokornak illatos gyantája egyenértékű volt az arannyal, gyémánttal, drágagyönggyel és egyéb kincset érő javakkal, amelyekkel egykor a Közel-Kelet karavánjai kereskedtek. A keleti bölcsek ajándékai közt is ott volt a szmirna. A szmirnacserje illatos gyantáját széles körben alkalmazták Kelet népei gyógyászatban, kozmetikában (szépségápolásban) és vallásos kultuszban egyaránt. A szépséges Eszter is ilyen szépítő eljáráson ment keresztül Ahasvérus király kívánsága szerint. »Tizenkét hónapig bántak vele, mert ennyi ideig tartott a szépítésük. Hat hónapig mirhaolajjal szépítették őket, hat hónapig pedig balzsamokkal és más női szépítőszerekkel» (Észt 2,12). A szmirna híg gyantája fő alkotórésze volt nemcsak a Júdeábán használt kenetolajnak, hanem az egyiptomi balzsamnak is. E gyanta illata megsemmisítette a kórokozó mikroorganizmusokat nemcsak a levegőben, hanem a sebben és az emberi szervezetben is. Ha holttestet itattak át vele, azt romolhatatlanná tette. Erről tanúskodnak az egyiptomi fáraók évezredekkel ezelőtt bebalzsamozott múmiái. - A szmirnacserje az ún. »illatos fák« családjához tartozik. Ezek a növények nemcsak a virágzás idején illatoznak, hanem egész testükből állandóan árad a gyógyillat. Illatuk forrását nem a virág kelyhében képződő nektár, hanem a testükben felgyülemlett balzsamgyanták és illő olajok képezik. Minket most azok a bibliai idézetek érdekelnek főképpen, amelyek a szmirna betű szerinti, illetve szellemi értelmű alkalmazásáról beszélnek. »Végy finom balzsamot és folyékony mirhát, balzsamos fahéjat, balzsamos nádat, kassziát és olívaolajat. Készíts belőle felkenésre való szent olajat, vagyis fűszerezett olajkeveréket« (2Móz 30,23-25). »Végy fűszereket, azaz illatos gyantát és szagos borostyánt, erős illatú mézgát, fűszereket és tiszta tömjént egyenlő mértékben. Készíts belőle fűszerezett illatáldozatot« (2Móz 30,34-35). A fenti idézetekből kitűnik, hogy a szmirna csepegő gyantája, az olaj és egyéb illatszerek keverékéből készült az ún. drága kenetolaj, de ugyanezekből az illatszerekből mutatták be az ún. igen szentséges illatáldozatokat is. A drága kenetolaj, a későbbi időkben a Szent Szellem szimbóluma lett, az illatáldozat bemutatása pedig a keresztyén élet három jellegzetes mozzanatának lett a jelképe. 1. Az illatáldozat - imaszolgálat »Mint jó illatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése esti áldozat legyen« (Zsolt 141,2). » . . . mindeniknél bárfák és aranypoharak lévén, jó illatokkal tele, amik a szentek imádságai« (Jel 5,8). ». . . imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok* (Jak 5,16). Kétségtelen dolog, hogy itt súlyosan megbetegedett hittestvéreinkről van szó, tehát nemcsak lelki, hanem testi betegségeknek a gyógyításáról is. Az ember imája nyomán Isten gyógyító hatalma nyilvánul meg a földön. 2. Az illatáldozat - anyagi szolgálat, jótékonykodás »Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm. Beteltem, vévén Epafródúustól, amit küldöttetek, mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek« (Fii 4,18). Az anyagi szolgálat elválaszthatatlan velejárója az igazi hitéletnek. Ez sem gyakorolható isteni ihlet és beavatkozás nélkül. Ez is istentisztelet, igen szentséges áldozat! Aki »a fogához veri a garast«, az még csak a nyelvével énekli harsogom hogy: Mindenem az Úrnak adom, minden az Övé!» 3. Az illatáldozat - igeszolgálat »Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az Ó ismeretének illatát minden helyen megjelenti mi általunk. Mert Krisztus jó illata vagyunk ...» (2Kor 2,14-15). » . . . nem szégyellem a Krisztus Evangéliumát, mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek« (Rám 1,16). 19
