Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 1. szám
A világosságunk világítson az emberek előtt, szólít fel Krisztus. De minden világítás energiafogyasztást jelent. A mécsesnek olajra, a lámpának petróleumra és a villanykörtének áramra van szüksége. A lelki élet fényereje is utánpótlásra szorul. Hol meríthet a lelkünk világító erőt? Jézus közelségében. Némely lakásnak kedves fali dísze egy foszforral impregnált kereszt vagy csillag, mely az éj sötétjében gyengén világít. Idővel azonban erejét veszti és egészen elhalványul. Ezen úgy lehet segíteni, hogy egynéhány percre a napra helyezzük, utána megint világít. Az isteni világosság utánpótlása hasonló folyamat. Jézus közelségében isteni fényerő árad a lelkűnkbe. Szorgalmazzuk ezért sokat Jézus Urunk közelségét az imában, az evangélium tanulmányozásában és lelkiszellemi elmélyülésben. Ez ruház fel erővel a bizonyságtevéshez és ez tesz képessé, hogy felebarátainknak az Istenhez vezető utat bevilágítsuk. »Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat« - olvastuk. Mit jelent ez a gyakorlatban? Számtalan eset közül egy megtörtént kis esemény: Tábori kórházban egy sebesült katonának szemet szúrt az őt ápoló diakonissza nővér szelídsége. Valahányszor a sebét kötözte vagy a lázát mérte, kihívóan viselkedett vele. Egyre-másra tüntetett az istentelenségével, és gúnyolódásával törekedett a diakonisszát ellentmondásra, haragra ingerelni. Az ápolónővér azonban némán tűrte a sok sérelmet, csak a szeme lábadt néha könnybe. Ez egy darabig így ment, míg a beteg végül beleunt és felhagyott vele. De néhány nap múlva bocsánatkérően megragadta a hivő ápolónővér kezét és így szólt: »Kedves nővér, kell hogy Isten legyen az égben, ha a földön olyan angyalok vannak, mint maga!« - Mi történt abban a tábori kórházban? Az, hogy egy hivő lélekből kiáradó isteni világosság egy sugara áthatolt egy kemény szív kérgén. Más szóval: Jézus egyik hű tanítványának magatartása egy hitetlenségében megrögzött ember figyelmét Istenre terelte és létrehozta azt, amire Krisztus felszólít: »Hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.« Ez nemde gondolkodóba ejt és megfontolni késztet, hogy a mi magatartásunk hasonló helyzetben vajon milyen hatást vált ki? Az eljárásunk, beszédünk és cselekvésünk rokonszenvet vagy ellenszenvet vált ki Isten országa iránt? Krisztus minden hű tanítványa világosságot terjeszt maga körül, a hűtlen tanítvány viszont árnyékot támaszt. »Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága« - jelentette ki Krisztus. És ebből az következik, hogy a tanítványok élete csak úgy lesz világos, ha a drága Mester lesz az életük világossága. Istenünk kegyelme segítsen ahhoz, hogy a mi életünk is ilyen legyen. Lant Emil Vetőmagvak A rosszkedv: a lélek náthája. Ragályos. Forró imádság, buzgó könyörgés az orvossága. + + + Csak az tud helyesen élni, aki helyesen tud imádkozni. + + + Az IMÁDSÁG szívednek: pajzs, Istennek: áldozat, Sátánnak: korbács. + + + Bűn és imádság halálos ellenségek. Egyik feltétlen megöli a másikat. + + + Krisztus katonái legdicsőbb győzelmeiket térdeiken vívják ki. 14
