Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 4. szám
CSAK JÉZUS KRISZTUS Cselekedetek 4,12 A Sátánnak sikerűit elhitetni az emberekkel, hogy voltak és vannak úgynevezett »híres emberek, szentek«, akiket többre becsülnek, mint Jézus Krisztust, az Isten Fiát. Ez annyit jelent, mint Jézus Krisztust letaszítani királyi trónjáról, megfosztani koronájától és méltóságától, és embereket, helytartókat ültetni a helyére. Mindjárt az első gyülekezetben már sikerült az ördögnek elérni célját. »Mert Klóé embereitől megtudtam felőletek, testvérek, hogy viszálykodások vannak köztetek. Úgy értem ezt, hogy mindegyitek ezt mondja: én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé! Én meg Krisztusé! Vajon részekre osztható-e Krisztus? Vajon Pált feszítették-e meg?« (lKor 1,11-12). Itt és így kezdődött, amikor Jézus Krisztus neve helyett más nevek jöttek elő. Az irigység, a viszálykodás, a gyűlölségek, a gyilkosságok mindig azért voltak és vannak, mert Jézus Krisztus neve helyett más név került trónra. Amikor más kerül Jézus Krisztus helyébe, megindul a harc, akár eszmék vagy valami részigazságok és látások miatt. Minden vallásháború, kegyetlen gyilkosságok azért történtek meg Jézus nevében, mert más név került az О neve helyébe, és Jézus neve csak fedőnév volt az ő gonoszságuk végrehajtására. Azt olvastuk az Igében, hogy nincsen más közbenjáró, csak Jézus Krisztus. A közbenjáróra, szószólóra, védőügyvédre azért van szükség földi és mennyei vonatkozásban, hogy ahova az egyszerű ember nem mehet, vagy nem tudja magát kifejezni, helyette más beszéljen, más képviselje. Emberekkel szemben lehet sok ilyen szószóló, védőügyvéd, de Isten és ember között: »Nincsen más, csak Jézus Krisztus!« (lTim 2,25). »Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között, az ember Jézus Krisztus.« A másik Ige: »Jézus ezt mondta nekik: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki nem mehet az Atyához, csak énáltalam« (Jn 1,96). Ebből láthatjuk az egyetlen összekötő kapcsot Istennel, a közbenjárót. Láthatjuk az egyetlen utat, amely az Atyához vezet. Minden más közbenjáró hirdetése és elfogadása hamis, biblia-ellenes, és a legveszedelmesebb tévelygés. Isten előtt egyetlen tekintély van, akire ó ránéz, akivel szóba áll és akit meghallgat, ez az egy: Jézus Krisztus. Ma is végezhetünk közbenjárói szolgálatot bárkiért, úgy földi, mint mennyei vonatkozásban, de csak Jézus Krisztus által. Óáltala kérhetjük az Atyát! »És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban« (Jn 11,13). Ezek mind azt bizonyítják, hogy ember és Isten között nincsen más közbenjáró, csak Jézus Krisztus. Nincsen más fundamentum, amelyre a mi földi és örök életünk és szolgálatunk biztonságosan felépülhetne, csak Jézus Krisztus. Talán különös, hogy azt mondtam, hogy a mi földi életünknek is Jézus Krisztus a fundamentuma? Igen, mert mi, akik elfogadtuk hit által Jézus Krisztust, nem élhetünk többé a saját tetszésünk szerint. Ez az építmény kétirányú: az egyiket Isten építi, a másikat pedig mi építjük. Az az épület, amelyet Isten épít: a Gyülekezet, »Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, amely a Jézus Krisztus« (lKor 3,11). És a másik Ige: »Akik felépültetek az apostoloknak és a prófétáknak alapkövén, a szegeletkő pedig Jézus Krisztus. Benne az egész épület szép renddel rakva szent templommá növekszik az Úrban, akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a Szent Szellem által« (Ef 2,20-22). De mit jelent az apostoloknak és prófétáknak az alapköve? Istennek az Ószövetségben kijelentett ígéreteit Jézus Krisztusra vonatkozóan. Ezek csak Jézus Krisztusnak a földre jöttével valósultak meg. De ez az épület általunk is épül. »És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul és tanítókul, hogy a szenteket 117
