Vetés és Aratás, 1983 (16. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 4. szám

Názáret látképe A középen Mária egy­kori háza fölé emelt templom, ahol Gáb­riel arkangyal hírül adta neki a Megváltó (Szabadító) szüle­tését. tunk, nemcsak miben találhatunk szórako­zást. Ott vannak a bűn kötelei fülünkön. Hegye­zett füllel hallgatjuk, ami nem ránk tarto­zik, figyelünk pletykára, rágalomra, álhír­re, rémhírre, s közben süketen bezárulunk Isten szava elől, segélykérő embertársunk szava elől. Jézus felszabadít, hogy az Ó szavát hallgassuk meg elsősorban s ahhoz igazodjunk: »Aki hallja és megcselekszi, olyan, mint a bölcs ember, aki kősziklára építette házát.« És meghalljuk, ha valaki - bármilyen halkan, talán szavak nélkül is - felénk kiált és segítséget kér. Ott vannak a bűn kötelei nyelvünkön. Ezek úgy rángatják nyelvünket, hogy mindig bántó, durva, trágár, gúnyos vagy pana­szos, vagy vádaskodó szavakat mondjunk ki, de soha a szeretet, a bátor hitvallás szavát. Gyávaság, durvaság köteleivel, ha­zugság köteleivel van nyelvünk félelmete­sen megkötözve. Jézus felszabadít, hogy igazságot szóljunk szeretetben; hogy taga­dó nyelvünk hitvallásra szabaduljon fel, mint Péter esetében, nagycsütörtök után, pünkösdkor. És kimondjuk végre a szót: Megbocsátok, vagy bocsánatot kérek. (Nem halunk bele, - inkább abba, ha nem mondjuk ki.) Ott vannak a bűn kötelei kezünkön. És arra rángatnak, hogy üssünk, bántsunk; hogy a máséhoz nyúljunk, hogy tétlenül hevertes­­sük vagy ökölbe szorítsuk kezünket. Dur­vaság, restség, kapzsiság bilincsei kezün­kön. Jézus felszabadít, hogy az önzés gör­csébe merevedett markunk feloldódjék s adni tudjunk; ökölbe szorult, gyűlölködés görcsébe merevedett öklünk békejobbot nyújtson; henyélve hevertetett kezünk szorgalmas munkára szabaduljon fel; ne üssünk, hanem simogassunk. Ott vannak a bűn kötelei gyomrunkon. Beszél a Biblia emberekről, »akiknek iste­nük a hasuk«; Ínyencség, telhetetlenség, mértéktelenség kötelei, rabláncai rángat­nak sokszor gyomrunkon át, saját vesz­tünkbe. Hazánkban divat, hogy mindenki mindig mindenhol falatozik valamit. Mun­kahelyen, járműveken, várótermekben, utcán; »munka-ebéden« és »munka-vacso­rán« (a gyomornak mindenesetre munka mindezt megemészteni) - és az elhízás ná­lunk népbetegség, miközben az emberiség kétharmada éhezik vagy éhen hal . . . Az éhség a jóllakottak szégyene. Jézus felszabadít mértékletességre, a felesleges­ből - vagy éppen nem is a feleslegesből - való osztozkodásra. 113

Next

/
Oldalképek
Tartalom