Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám
aki egyszer megkezdte, annak nincs már ereje abbahagyni. Mihelyt elmúlik a mámora, attól a pillanattól kezdve egyetlen vágya, hogy azt újra elérje, új adaghoz jusson - s ha a szervezet egyszer rászokik, az adagokat egyre fokozni kell, hogy ugyanaz legyen a hatás. Akik rabjai lettek, akár rabolni, ölni is képesek azért, hogy ennek a hallatlanul drága szernek a birtokába jussanak. S ami a legborzasztóbb: ez a szenvedély néhány év alatt menthetetlenül felőrli, elpusztítja a fiatalok szervezetét. Néhány éven belül biztos halálba dönti őket. Nekem az volt a szerencsém, hogy két fiú még időben felfigyelt rám és elhatározták, hogy megmentenek, míg nem késő. Egy alkalommal valósággal rámtörtek, alaposan elvertek, hogy ne legyen erőm tiltakozni, és elvittek egy másik, ugyancsak fiatalokból álló közösség »teaházába«. Rádobtak egy ágyra és rámzárták az ajtót. Három napig szinte elviselhetetlen kínokat éltem át, mert aki e szenvedély rabja lett, az borzalmasan gyötrődik, ha az újabb adagot nem kapja meg. Negyedik napon aztán foglalkozni kezdtek velem új »otthonomban«: enni adtak, beszélgettek velem, munkára is vittek - de egy pillanatra sem hagytak ellenőrzés nélkül. Többen voltunk ott, hozzám hasonlók. »Házigazdáink« Jézust követő fiatalok voltak, akik nemcsak vallási tételként hirdették, hanem valóságosan megtapasztalták Jézus szabadítását, hittek szavának: »Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.« Eleinte bosszankodva, aztán érdeklődve, végül egyre hálásabban voltam köztük és ismerkedtem nemcsak velük, de azzal a Jézussal is, aki ott sokunkat megmentett, új életre segített. Abban a közösségben naponkénti kenyerünk volt a Biblia, lélegzésünk az imádság; nagy szeretetben éltünk együtt - és teljes erkölcsi tisztaságban. Csak akkor engedtek ki, amikor már teljesen megszabadultam a kábítószer igézetétől. Ma már tudom: amit a heroin mámorában hiába kerestem, azt a boldogságot valóban megtaláltam Jézusban. Kisgyerek koromban én is kaptam vallásos nevelést, de ez nem nagyon hatott rám. Most azonban már érzem és tudom, amit a zsoltáríró így vall meg Istennek: »Teljes öröm van Tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.«- Ez volt hát a fiú beszámolója, okulhatsz belőle. Tűzbenyúlással, kútbaugrással, magasfeszültségű áram érintésével sem kísérletezhet az ember. Ne keress ördögi hamisítványt, amikor megragadhatod az igazit, amit Jézus neked is kínál. Befejezésül két Igére hadd hívjam fel a figyelmedet: »Mindent vizsgáljatok meg, a jót tartsátok meg« (1 Tesz 5,21), nem azt, amiről előre úgy is tudjátok, hogy rossz. - És ügyelj arra, kik közé keveredsz, kikhez csatlakozol. »Ne tévelyegjetek: a jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!« (1Kor 15,33). Bízva az Úrban, aki megőriz téged a gonosztól, szeretettel üdvözöl Marci Vetőmagvak A világnak olyan emberekre van szüksége, akik mentesek a titkos bűnöktől. A legtöbb ember csak a nagy és nyilvános bűnöktől mentes. Ha nem lettél újjá bensődben, minden külső magad-szépítgetése mit sem használ, úgy teszel, mint aki bezárja a kaput, de a tolvajt a házban hagyja. Azoknak leszünk a mennyben a leghálásabbak, akik itt a földön az igazat a szemünkbe megmondták. Sohasem hallottam, hogy aki meggörbíti magát, másokat egyenessé tehet. vetés és aratás - evangéliumi folyóirat Megjelenteti negyedévenként (D. V.) az Evangéliumi Kiadó, Hopfauer Strasse 44, D-7000 Stuttgart 80. Telefon: Stuttgart (0711) 73 29 26. A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt kéri, vagy akinek a címét megküldik. Bankszámlánk száma: 9336983 Deutsche Bank AG, Stuttgart-80 (BLZ 600 700 70). Druck: St.-Johannis-Druckerei, 7630 Lahr 12, Postfach 5. 96
