Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1982 / 3. szám

Amikor az Úr ezeket a könyveket nézte, arra gondoltam, valóban el kellene adnom néhányat közülük, hogy a pénzt az Úr munkájának a támogatására fordítsam. A garázs Azt kívántam, ne kelljen a garázsba men­nünk. Az Úr azonban már az ajtóban állt, és bizonyára észrevette volna belső ellen­állásomat, ha tartóztattam volna. Azt hi­szem, nem kell részletesen elmesélnem, mi mindent látott - az új kocsit, a vitorláscsó­nakot, a sportfelszerelést -, kellemetlenül éreztem magam, amikor a sok drága sport­eszközre gondoltam, melyeket ott tar­tottam. A körséta vége Amikor kiléptünk a belső udvarra, az Úr eléggé lágyan - nekem legalábbis úgy tűnt - megszólalt: »Boldog vagy, William?« Válaszolnom kellett: »Nem, nem vagyok boldog, Uram! Tudom, hogy az anyagiak nem tesznek boldoggá. Nem elégíthetik meg a szívemet. De nem ez az egyetlen oka annak, hogy nem vagyok boldog. Hi­ányzik az erő az életemből. Úgy tűnik, valami fékezi a Te erőd rajtam keresztül való áradását. És vétkesnek is érzem ma­gam, mert olyan sok pénzt pazaroltam ma­gamra, amikor pedig a fél világ még soha­sem hallotta, hogy Te meghaltál érte.« Azután ezt mondtam - elég hősiesen, leg­alábbis nekem úgy tűnt: »Uram, elveheted magadnak, amit csak akarsz. Megkapod tőlem mindazt, amit kívánsz a magad szá­mára.« Ő azonban kijavított: »William, én nem veszek el dolgokat. Neked kell kezdemé­nyezni. Neked kell odatenned az áldozati oltárra.« Intett, hogy üljek mellé a falhoz. Azután nagyon együttérzően mondta: »Néhány dolgot meg szeretnék mondani neked, mielőtt elmegyek. Senki közületek, aki nem mond le mindarról, amije van, nem lehet a tanítványom. Ne gyűjtsetek maga­toknak kincseket a földön. Gyűjtsetek kin­cseket a mennyben. Mert ahol a te kin­csed, ott a te szíved is. William, miért nem kezdesz el áldozatra készen élni az evangélium terjesztéséért? Adj, egészen addig, míg fájdalmat okoz ez neked. Gondolj arra, amit Dávid mon­dott: >Nem akarok az Úrnak olyat áldozni, ami nekem semmibe sem került !< Miért nem kezdesz el hitben élni, látás helyett?« Ezernyi érv villant át az agya­mon, hogy miért nem tudom ezt megtenni, miért nem értelmes vagy hasznos ez. Ő azonban elébevágott, és így szólt: »Az Igémnek való engedelmesség a te felelős­séged. A következtetést nyugodtan rám bízhatod.« így folytatta: »Imaéleted azért erőtelen, mert sok mindened van. Nem érzel szüksé­get. Hozd magad olyan helyzetbe, hogy bennem kelljen bíznod. Ez forradalmasíta­ni fogja az imaéletedet. Még valami, William. Gyakran imádkozol valamiért, pedig a te hatalmadban áll a saját imádságod teljesítése. Ez így valójá­ban képmutatás. Ne kérjed az Atyát olyas­minek a megtételére, amit te magad is megtehetsz. 86 1Цу az! gon­dolod óh emben hogy te elkerülöd Istennek ítéletét? RíTM, u.

Next

/
Oldalképek
Tartalom