Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám
AZ ÉLET KÉRDEZ . . . Kérdés: Fiatalok vagyunk. Szeretnénk szórakozni, mielőtt átadjuk életünket Istennek. Nem gondolja Ön is, hogy jobb az embernek előbb kiélni magát, mielőtt egy gyülekezethez csatlakozik? Felelet: Vagy nagyon könnyelmű döntésre készültök, vagy pedig fogalmatok sincs arról, mit jelent egy életet Krisztussal élni. Csakugyan azt gondoljátok, hogy a keresztyén élet unalmas dolog, amely nem enged meg semmi tréfát és semmi szépet? Nem gondoljátok, hogy nagyon szégyenletes dolog Krisztusnak később olyan életet felajánlani, amelyet könnyelműen eljátszottatok? Ha Isten nektek most mutatja meg, hogy az ő követése a helyes út, jól teszitek, ha ennek a hívásnak engedtek. Ki garantálja nektek, hogy később még egyszer megtaláljátok az Istenhez vezető utat, ha most szándékosan hátat fordítotok Neki? Sok embert ismertem, akik keservesen megbánták, hogy nem jöttek Istenhez, mikor elég erejük volt Neki szolgálni. Egyébként biztosíthatlak benneteket, hogy nem sok örömöt fogtok találni a könynyelmű életben, mert lelkiismeretetek nem fog nektek nyugtot hagyni. Ha pedig lelkiismeretetek már nem mozdul meg, aligha fogjátok valaha megtalálni az Istenhez visszavezető utat. Most hát dönthettek. Kérdés: Keresztyén családból jövök, és most diák vagyok. Nagy csapás volt számomra, mikor rájöttem, hogy sok diáknak nincs semmiféle erkölcsi gátlása, és maradéktalanul kiélik magukat. Szinte úgy érzem magam köztük, mint hal a szárazon. Kell-e alkalmazkodnom ehhez az élethez és ezekhez a nézetekhez? Felelet: Még mindig vannak fiatalok, akik azt hiszik, csak akkor élt az ember, ha kitombolhatta magát. Elfelejtik azt a mondást: »Amit az ember vet, azt fogja aratni Dr. Billy Graham válaszol is!« Amire szükségünk van, olyan emberek barátsága, akiknek eszményeik vannak, akik készek tiszta életet élni. Sok házasság törik szét, mert egyesek fiatal korukban kiélték magukat, anélkül hogy felelősségük tudatában a jövőre gondoltak volna. Ifjúkori bűnök akkor szakadnak az ember nyakába, amikor ezt legkevésbé várja. Bár mindig lesznek emberek, akik az ilyen »szenteket« kinevetik és kigúnyolják; de meg fogod tapasztalni, hogy a legtöbben tisztelni fognak. A Prédikátor könyvéből Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged! Távolítsd el szívedből a bosszúságot, és tartsd távol magadtól a rosszat, mert az ifjúkor és a fiatalság múlandó! Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: Nem szeretem őket! - míg el nem sötétedik a nap világa, meg a hold és a csillagok, és újra felhők nem érkeznek az eső után. Akkor reszketni fognak a ház őrizői, támolyognak az erős férfiak; megállnak az őrlő lányok . . ., és elhomályosulnak az ablakom kinézők. Bezárulnak az utcára nyíló ajtók, elcsendesül a malom zúgása . . . Végül elszakad az ezüstkötél, összetörik az aranypohár, a korsó eltörik a forrásnál . . . A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, az éltető lehelet pedig visszatér Istenhez, aki adta. 11. és 12. fejezetből 79