Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám
hogy Jézus Krisztus, a Megváltónk a szerető mennyei Atyának a kegyelmi ajándéka. Az ajándékozásnál két kéznek van szerepe: az ajándékozó kezének, aki az adományt nyújtja, és a megajándékozott kezének, aki az ajándékot elfogadja. Isten ajándékozó keze az Ő végtelen szeretete, a bűnös ember elfogadó keze: a bizakodó hite. Megtérni ennek értelmében annyit jelent, mint Isten felkínált kegyelmét hittel elfogadni. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, mondjaaz írás (Zsid 11,6). Megtérni is lehetetlenség hit nélkül. Annak, aki megtér, bizakodó hittel kell Istenhez fordulni, bűnös múltjával együtt, úgy amint van. így tett a tékozló fiú is. Miután vagyonát eltékozolta és gyermeki jogait elprédálta, érdemtelenül visszatért az atyai házhoz és nincstelenül és rongyosan az atyja karjába vetette magát (Lk 15, 11-21). Az édesapja szeretetébe vetett hite vezérelte haza és faragott belőle új embert. A bűnös embernek utolsó reménysége az a hit, hogy Isten szereti, keresi őt, és Jézus Krisztus által megmenti. A bűntudat felébreszt, a bűnbánat talpra állít, és a hit útnak indít a kegyelem trónjához. Amilyen fontos a bűntudat, olyan lényeges a bűnbánat. A megtérés döntő tényezője azonban a teljes és feltétel nélküli hit az Úr Jézus Krisztusban mint személyes Megváltónkban. Végül szívleljünk meg egy gyönyörű ígéretet s egyszersmind komoly intelmet is János evangéliumának harmadik fejezetéből: »Annak, aki hisz a Fiúban, örök élete van. Aki pedig nem hisz a Fiúban, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta!« Lant Emil MENEDÉK A NYOMORÚSÁGBAN Nyomorúságos időkben élünk. A nyomorúság egyre növekszik a világ kezdete óta, de a legnagyobb nyomorúság majd az Urunk eljövetelét megelőző időkben következik be. A legszilárdabbnak tűnő dolgok, mint például a föld, a hegyek, megmozdulnak majd akkor, s a tenger közepébe sodortatnak be. Dühöngenek majd Európa és a Távol-Kelet népei, és küzdelmüknek, háborújuknak zűrzavara elhallatszik egészen a föld végső határáig, és sodrásába minden nemzet belekerül. Elszabadulnak az emberiség legalantasabb szenvedélyei, a civilizáció, a kultúra, a modern keresztyénség vékony máza darabokra törik. Rettenetes romlás jön el, s nyomában felfoghatatlan nyomor. Hallatlanul nagy mértékben ömlik az emberi vér, s a kifosztottak jajongása megsokszorozva ostromolja az eget. »A sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen« (Ezs 5,14). Tömegek isszák a keserűség, s az ürömgyökér poharát! A zűrzavar s a keserűség közepette van egy biztos menedék a hívők számára: maga az Úr. A 46. zsoltár vigasztaló szavai szerint: »Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért mi nem félünk ... a Seregek Ura velünk van«. Egyedül ö lehet a mi bizodalmunk. Neki van útja a tengeren, s a hatalmas vizeken át vannak ösvényei (Ezs 43, 16). »Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten«. Ezek olyan igék, amelyek megnyugtatják felzaklatott lelkünket. Az a szív, amely Benne talált nyugodalmat, nem inog meg, s az Isten folyójából felénk áradó vizek boldoggá tesznek bennünket. A 46. zsoltár nyilvánvalóan milleneumi ének. Tárgya: Krisztusnak mint az egész föld Istenének felmagasztaltatása. Szemünk elé tárulnak Isten hatalmas tettei, ahogy döntő módon megalázza az emberi büszkeséget és eltiporja hatalmának felségével a népek dühöngéseit. Akkor majd teljességgel megvalósul Izráelnek ellenségeitől való szabadulása, s e földre a békességnek és az áldásnak egy új korszaka jön el. Az elragadtatott és megdicsőült gyülekezet együtt fog uralkodni Krisztussal. Franklin Ferguson 73
