Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
egészségüket, becsületüket, üdvösségüket, mint azt a poharat - mert félelmetes hatalom rejlik e pohár mögött: hazugság atyjának, embergyilkosnak nevezi Jézus ezt a hatalmasságot. Egy idős iszákos férfi ismerősöm mondta egyszer: ha nyitott kocsmaajtó mellett elhalad, tulajdonképpen tovább akarna menni, mert tudja, hogy vesztére lépne be - de mintha láthatatlan karok nyúlnának ki onnan s vonnák be őt ellenállhatatlan erővel. Hiába itt a nagy elhatározás, jó tanács, kérés. Csak az győzheti le ezt az ellenséget, elgyötört foglyait csak az szabadíthatja ki, aki nagyobb, mint ő. »Hogyan hatolhat be bárki az erős ember házába és hogyan rabolhatja el annak javait, ha előbb meg nem kötözi az erős embert, s így rabolja ki annak házát?« (Mt 12,29). Azért jelent meg Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa (1Jn 3,8). Van szabadulás, mert van Szabadító! S aki megismerte Ót, átélte szabadítását, az már a szabadulás, a hálaadás poharát emeli fel. Mi legyen hát a keresztyén ember álláspontja az alkohol kérdésével kapcsolatban? »Minden szabad nekem, de nem minden használ. Ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csakhogy a szabadság ne legyen alkalom a testnek a bűnre« (1Kor 10,23; Gat 5,13). A szabadság a keresztyén ember életében nem jelenthet kevesebbet, mint hogy ne legyen rabja semmiféle szenvedélynek. Az alkohol mellett szenvedéllyé válhat a dohány, a feketekávé, a kábítószer; szabad ember az, akinek van szabadsága bármikor letenni, vagy fel se venni azt, amiről előre úgyis tudja, hogy testileg-lelkileg ártalmára van. Ne ölj - magadat se! A sokféle szenvedély: az ember önpusztító tevékenysége. Csodálatos út: az ördög poharától - az Úr poharáig! Kezembe került néhány levél, melyeket szabadult iszákosok írtak, akik már megjártak elvonókúrát, árok mélyét, esetleg börtönt, nyomort, és nem tudtak felemelkedni, míg Jézus Krisztus szabadító hatalmát az Iszákosmentő Misszió valamelyik konferenciáján (1947-1960 között) meg nem tapasztalták. Talán érdekel, ha idézek ezekből néhány sort. Egy makói munkás leveléből: »A konferencián én is részt vettem. Idült alkoholista voltam, feleségem és kislányom sokat sírtak miattam, sokat kellett nélkülözniük. De ott éltem át életem sorsdöntő napjait. Ott dőlt el a harmadik napon, hogy Jézusé leszek szívvel-lélekkel, és hogy ezután csak általa fogok élni. Az ott hallott igék és a szabadult iszákosok bizonyságtételei döntő befolyással voltak rám. Minden példázat mintha csak nekem szólt volna, melyeket nem felejtek el soha. Azóta nem iszom semmiféle szeszes italt, családom körébe beköltözött újra a békesség, nyugalom. Megtaláltam újra lelki egyensúlyomat, teljesen újjászületve jöttem haza. Nem tudok elég hálát adni az Úrnak, hogy a Jézus által mutatott jó útra tértem; feleségem és 16 éves kislányom is örömmel jön velem a gyülekezetbe.« Egy amputált lábú iszákos férfi írta, akit tolókocsin vittek a konferenciára: »Még erősen él bennem azoknak a napoknak az emléke, nem is lehet azokat soha elfelejteni. Az ott látottak és hallottak mély gyökereket eresztettek bennem, de úgy gondolom, mindanynyiunkban is. Én, aki ilyen konferencián még nem voltam, soha nem gondoltam volna, hogy az Igének ilyen mindent elsöprő ereje legyen. 47 életévem alatt ilyen jó és boldog hetem még nem volt. Nem bírom elhallgatni, magamnak megtartani azt az átalakulást - elsősorban lelki téren amin átmentem. Lelki-szellemi életem, gondolkodásom, énem teljesen megváltozott. Nyugodt vagyok és mindent más szemmel nézek, mint eddig. Valójában új élet küszöbére léptem, és biztosan lesz erőm ahhoz, hogy a Sátán csábításainak - mert az mindig ott van a hátunk mögött - ellent tudjak állni. Igaz, hogy 47 éves koromban - de jobb későn, mint soha!« Az alábbi levelet egy olyan ember írta, akit az alkohol démona évtizedeken át rabságban tartott, sót a bűnözés örvényéig sodort: »Mint élőszóval is elmondtam, én nem akartam a konferencián résztvenni. Most már tudom, mit vesztettem volna! Ez a konferencia változást hozott az életembe, Istennek legyen érte hála! Csak arra kérem Istent, hogy ebben az örömben, békességben tartson meg engem. Imádkozzatok ti is ezért. Sok szeretettel küldöm Igémet: »Azért jött az Ember Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.« János bácsi egy budapesti gyülekeztben találkozott a Szabadítóval: »Családi, baráti, kedves összejöveteleken kezdődött. Ittam, 63
