Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 2. szám
NÖVEKEDJETEK AZ ISMERETBEN! Gondolatok az Efézusi levélről (14) Pál apostol a gyülekezet titkának lett a »szolgájává« (3,7). Több görög szót adnak vissza fordításaink a szolga szóval. Itt a diakonosz (diakónus) szó szerepel, amit a bibliai lexikon így határoz meg: »Olyan személy, aki mások javán vagy jólétén munkálkodik.« A jeruzsálemi gyülekezetben »az asztalok körüli felszolgálás«A jelentette Csel 6,2. Pálnál már a szellemi javak felszolgálására vagy kiosztására vonatkozik, az Ekklesia, amely a Krisztus Teste, számára (Ef 3,7; 4,12): Pál erre a szolgálatra nem önmagát jelölte ki. Nem is a saját képességeinek tudatában vállalkozott rá, mint ahogy mi sokszor kiválasztunk magunknak tetszetős szolgálatokat, hanem elismeri: »az Isten kegyelmének ajándékából«, azaz meg nem érdemelt módon kaptam ezt a megbízást. Pál mindenkor tudatában volt annak, hogy életében minden csak kegyelem. Szívből tudta, hogy Isten a Teremtő, 6 pedig teremtmény. Ő volt, mi lettünk. Ő a nagy Fazekas, mi pedig az agyag. Alázattal ismerte el, hogy ő akkor is fazekas, ha éppen nem formál, de az agyag magától nem tud edény lenni. Mi mondjuk Istennek és Krisztusnak: »Szükségünk van Rád.« ő ellenben mondhatná: »Nincs szükségem rátok.« És hogy mégis igényel bennünket, beleavat titkaiba, munkatársaivá fogad: EZ KEGYELEM! A 3,8-ból a nemzetek nagy apostolának mély és őszinte alázata csendül ki, folytatásaként a 7. versnek: »Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy . . .« Szintén a római fogságból írja szellemi fiának, Timóteusnak: »Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra (diakonia) rendelt. Jóllehet előbb káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem« (lTim 1,12-13). Ő magát mindig a legeslegkisebbnek tartotta: »mert üldöztem az Isten egyházát« - írja a korintusiaknak (lKor 15,9). Amikor egy hivő ember ilyen parányi féregnek tudja és látja magát, akkor Isten újabb kegyelemmel tudja megajándékozni. Pál új kinyilatkoztatást, új szolgálatot kap, amelybe éppen olyan hűséggel és kitartással veti bele magát, mint korábban. így értjük meg igazán a Filippi levélben leírt szavait - amit szintén a titok, az új megbízatás után írt -: »sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért« (Fii 3,8). Pál valóban Krisztus és az Ige szerelmese volt, halálosan szerelmes. Mire adatott Pálnak ez az újabb kegyelem? »A pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát«, mondja a 8. versben. Az első, amire oda kell figyelnünk, hogy a zsidókat már nem említi, hanem csak a nemzeteket (»pogányokat«). Azután a görög eüangelidzó nem puszta hirdetést jelent, hanem egy üzenetnek örömhírként való továbbadását. Az evangélizálni szavunk ebből származik. Pál nemcsak úgy titokban adta tovább a hírt az új háztartásról, ahogy mi szoktuk: Te, hallottam egy titkot. Neked elmondom, de másoknak ne mondd tovább! Mit kellett Pálnak jóhírként, örömhírként hirdetni? »A Krisztus mérhetetlen (pontosabban: kinyomozhatatlan) gazdagságát.« Ez az ó mennyei nagyságáról, egyetemes dicsőségéről szól az egekben, amiről korábban nem hangzott el kijelentés. Földi gazdagsága nyomon követhető a korábbi héber írásokban (Ószövetség) és a görög írások (Újszövetség) nagyobb részében, ő Izráel királya volt és az egész föld Ura. A mostani és a 55
