Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 1. szám
Amit magadnak kívánsz . . »Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény és ezt tanítják a próféták« (Mt 7,12). Óév utolsó napjaiban mondta valaki: »Sokan kívánnak nekem évről évre boldog új évet, de vajon mit tesznek azért, hogy valóban boldog legyen az új év számomra?« Gondolkodásra késztetett, s számomra megfordult, átminősült a kérdés: Vajon mit teszek én azért, hogy a körülöttem élő, velem kapcsolatba kerülő embertársaim új éve valóban boldog legyen? Jézus szava itt három kérdést vet fel és három kérdésre ad világos választ. 1. Mit szeretnék a magam számára? Elsősorban ezen kell elgondolkoznom. Nekem mi esne jól? Ugye az, ha törődnének velem, mindig kedvesen szólnának hozzám, hibáimat elnéznék, a bennem levő jót elismernék, hálásak volnának nekem, ha valami jót teszek, idegeimet kímélnék, betegségem idején gondosan gyógyítanának, ápolnának, szívességeket tennének nekem, ha kérem vagy rászorulok. Ha a nekem tett ígéreteket beváltanák. Nos - ugyanezeket tedd meg másoknak, ha boldoggá akarod tenni őket az új évben, így szól Jézus tanácsa.- Hogy házastársad boldog legyen az új évben: légy hozzá több türelemmel, légy hozzá gyengéd és figyelmes. Apró örömszerzések során fejezd ki napról napra háládat Isten iránt, amiért őt adta neked társul. A naponkénti búcsúzásban-újratalálkozásban ne a megszokóttság unalma, hanem az öröm és szeretet újra meg újra felcsillanó fénye ragyogjon fel. Vigyél több derűt, hitet, imádságot a családi otthonba; összezördüléskor azonnali kibékülést! Ahogy szeretnéd, hogy a párod veled bánjon . . .- Hogy szülők, nagyszülők, öregek boldogok legyenek: érdeklődni kell őszintén irántuk, megértőnek lenni velük szemben. Időt szánni rájuk! Jaj, mi mindenre van időnk, amiről később kiderül: fölösleges volt vagy haszontalan - miközben nincs időnk az öregek számára! Türelemmel legyünk hozzájuk, köszönjük meg nekik, amit valaha adtak, tettek s amit most még tenni tudnak. Éreztessük velük: ők sem fölöslegesek, életük érték! Ahogy szeretnéd, hogy öregkorodban veled bánjanak ...- Hogy gyermekeink boldogok legyenek, ahhoz nem még több drága ajándék és válogatott nyalánkság kell; nekik is a rájuk fordított idő, a velük való beszélgetés, problémáik komoly an vétele jelenti a boldogságot. Gyermekkorban kapott ajándékokra már nemigen emlékezem, de egyegy szüleimmel való őszinte beszélgetésre még félévszázad után is. Ne mondjuk gyermekünknek: Hagyj békét ostobaságaiddal, mert nekem komoly dolgaim vannak - mert akkor majd később az ő számára se lesz komoly dolog, csak afféle »süket duma«, amit mi tartunk életbevágóan szükségesnek nekik elmondani. Hibái iránt legyünk türelemmel, a bennük lévő jó kezdeményezéseket értékelve bátorítsuk őket. Ahogyan nekünk jólesett - vagy jólesett volna - gyerekkorunkban.- Munkatársak, ügyfelek, akikkel az új évben hivatásunk végzése közben folyamatos kapcsolatunk lesz, akkor lesznek boldogabbak, ha a főnök ellen nem áskálódunk, a beosztottakkal nem zsarnokoskodunk, a társakra nem akarjuk sem a munka, sem a felelősség nehezét áthárítani. Ne kelljen soha embereknek azt érezniük (pl. orvos és beteg, eladó és vevő, tanár és diák viszonylatában), hogy terhűnkre vannak és akadályoznak magánéletünk zavartalan megélésében, belefáradtunk a velük való bajlódásba, hanem érezzék: szívesen csinálom, örömmel teszek jót és segítek. (Egy buszkalauznő munkáját figyel3
