Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
kaival«, melyeket Isten már az új életszakaszban, a hit útján, fölöslegesnek minősít. így látjuk ezt mind az Ó-, mind az Újszövetség hithőseinél. Ábrahám ősi földjét, hazáját, Mózes az egyiptomi királyi palota fényét, dicsőségét hagyta maga mögött, »inkább választván az Isten népével való együtt-nyomorgást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét«. Elizeus próféta levágta ökreit és felaprított ekéje füzénél sütötte meg, mikor Isten őt prófétai szolgálatra elhívta. - Máté a vámszedőasztalt hagyta ott, Péter a halászhálót, mihelyt Jézus hívó szavát meghallották: »Kövess engem!« És új utakra indultak - Vele! A pünkösd utáni gyülekezet tagjai házaikat, földjeiket »selejtezték ki« - az új és teljes testvéri közösség átélése, megvalósítása érdekében. Bátorság kell ahhoz, hogy az ember, régi kötöttségeket felszámolva, újat kezdjen. A Saulból lett Pál egykori vallási, erkölcsi tradicionális értékeit minősítette »kárnak és szemétnek«, hogy Krisztust megnyerje. Jó lesz körülnézni »legbelül«, hogy ne vigyünk át az új évbe régi kételyt, régi szenvedélyt, régi haragot, régi és Isten által megítélt tisztátalanságot, régi restséget és kényelemszeretetet, igényességet, hanem új szívvel lépjük át az év küszöbét! 5. Év végi nyereségrészesedés Ha a vállalat nyereséggel zárt, akkor dolgozóit arányosan és méltányosan részesíti a nyereségből, melyhez az ő tevékenységük is hozzájárult. Hivő ember számára nem kétséges, hogy Jézus Krisztus világmegváltó üdvözítő tette és folyamatos munkálkodása eredményes; bölcs terveit megérleli, céljait megvalósítja, s ami jó munkát elkezdett övéiben, azt véghez is viszi. Amiben hívek voltunk az előző esztendő folyamán, arra nézve meghallhatjuk szívünk mélyén Urunk elismerő szavát: »Jól van, hű szolgám« - és a híven végzett szolgálat jutalma Isten országában a többre bizatás. Egykor pedig, földi utunknak - és nem csak egy esztendőnek - végére érve (s a naptárcserék jelzik »mintha repülnénk«) szabad meghallanunk: »Menj be Urad ünnepi lakomájába.« Amit megálmodni sem tudunk, azt készíti nekünk Űrünk kegyelemből, a mennyei Jeruzsálem aranyutcái, gyöngykapui között - az isteni szeretet kimondhatatlan gazdagságát. Boldog, aki Pál apostollal együtt így zárhat nem csak egy évet, de életet is: »Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam; végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz Bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését« (2 Tim 4,6-8). Kérüx ígéret a hűségesek számára »Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé« - mondja az Úr Jézus. (Jel 3,12) Az oszlopok terheket hordoznak Mire szolgál egy oszlop? Boltív hordozására. S micsoda hallatlan terhet képes egy oszlop tartani! Isten bennünket is ilyenekké akar formálni; olyan emberekké, akik tudnak hordozni, akiknek feladatokat adhat és akikre terheket rakhat. Ó ma is keres olyan embereket, akik valamit hordozni tudnak. Te közéjük tartozol? Ó, milyen kevesen vannak, akik valamit is tudnak, akarnak hordozni! Mindent egyaránt »elhordozhatatlannak« találnak. Tegyük fel, hogy egy molnár 17 éves erős fiának a hátára egy 50 kilós zsákot rak s azt mondja neki: »Vidd be fiam a malomba!« Vajon a fiú azt mondja neki, hogy ez 115
