Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
szívednek is, ha keresed Öt az Ő Igéjében. A természet sohasem tudta volna nekünk megmondani azt, ami a János evangéliuma 3,16 versében van. A természet törvényeket mutat nekünk, amelyekkel ha valaki szembehelyezkedik, bűnhődnie kell miatta, - de azt sohasem mondja meg, hogy a büntetéstől hogyan szabadulhatunk meg. Jézus Krisztus tökéletes élete ítéletet mond felettünk, mint akik nagyon távol vagyunk attól, hogy megfeleljünk Isten kívánalmainak. Amint azonban ítéletet tett felettünk saját élete által, meg is halt a bűnösökért, elviselve az Ő saját testében azt a büntetést, amire mi szolgáltunk rá. Istent annyira megengesztelte ez a helyettesítő halál, hogy feltámasztotta Őt, úgyhogy Isten most igazság szerint megkegyelmezhet a bűnösnek és megigazíthatja azt, aki hisz az Ő Fiában. 1904-ben Brüsszelben egy olaj kereskedőtől hallottam a következő történetet, amely megvilágítja az imént mondottakat: Egy előkelő bíró unokaöccsét valami vétség elkövetésével vádolták. Ügye nagybátyja elé került. A tárgyalás napján a kis város törvényháza megtelt kíváncsi emberekkel, mert mindenki azt hitte, hogy tekintettel a nagybátyja előkelő állására a fiatalember, még ha vétkesnek találják is, büntetés helyett valami kis intést fog csak kapni. A tárgyalás során vétkes volta hamarosan kiderült, és nagy csend támadt, amikor nagybátyja az ifjúhoz fordult és így szólt: »Fiatalember, tekintettel nagybátyja állására, önnek különösképpen fontos lett volna megtartania a törvényt, amely mindenkit kötelez. Ehelyett ön megszegte a törvényt, és ezért én a törvényben megengedett legsúlyosabb büntetéssel sújtom.« Ez az ítélet igen magas pénzbírság volt. A bíróság tagjai elhűltek, és a fiatalember úgy nézett körül, mint aki jobban szeretné, ha a föld megnyílna alatta és elnyelné. Ekkor azonban újabb meglepetés érte a közönséget. Az öreg férfiú felkelt a helyéről, levetette hivatalos bírói palástját, odament unokaöccséhez, kivette pénztárcáját és letette helyette a főjegyző kezébe az összeget. Ezután a csodálkozó jelenlevőkhöz fordulva, a bíró így szólt: »Ezt tette Isten énvelem. Isten elítélt engem örök ítélettel, mint olyan bűnöst, aki megszegtem az Ő törvényét. De Isten - az Ő Fiának, a Krisztusnak személyében - félretette az Ő dicsőségét, elfoglalta az én helyemet, és a kereszten megfizette azt a büntetést, amelyet saját szavaival határozott meg. »Még azt is hozzátehette volna, hogy a diadalmas kiáltás: »Elvégeztetett« nem volt más, mint nyugtája a kifizetett büntetésnek. Szeretettel kérlek, kedves olvasó, hogy egyszerűen bízd Reá magadat, fogadd el mint Megváltódat és Uradat Azt, aki helyetted elszenvedte a büntetést, és tedd magadévá Ézsaiás próféta szavait, amelyek szerint: »A mi vétkeinkért kapott sebeket, a mi bűneinkért lett eltiporva, a mi üdvünkre szolgáló fenyíték érte Őt, az Ő sebeiből fakad gyógyulás a számunkra« (53,5). Corrie ten Boom: A hármas kötél nem szakad el: Isten mondja az Igében - Krisztus elvégezte a kereszten - én szívből hiszem. * Ha magamnak tartom meg azt, amit Isten ad, boldogtalan leszek. Ha másoknak továbbadom, boldoggá tesz. * Kétféle keresztyén van: A gőgös, aki azt hiszi magáról, hogy alázatos, és az alázatos, aki fél gőgös lenni. Az igazán alázatos ember elfelejtkezik magáról. 106
