Vetés és Aratás, 1982 (15. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 4. szám
előfeltétele az Istennel való békesség; az a békesség ez, amely Krisztusban lett láthatóvá (v.ö. Jn 14,27; 16,33). Az értelem, a természetes gondolkodásmód nem képes Istennek ezt a békességét megérteni. Olyan ez, mint egy erődítmény, amely képes megőrizni a szíveket és a gondolatokat a Krisztus Jézusban. »A Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben« (Kol 3,15). A döntőbírónak a legjobb melletti döntéséről van itt szó. Békességünk így mélyül el egyre inkább. Látjuk tehát, hogy ez a békesség nem egy álláspont csupán, hanem a legnagyobb mélységekbe és távlatokba belenövő üdvajándék. A »békesség Istene« kifejezést akkor használja Pál, amikor Isten üdvözítő tettéről és nevelő útjairól van szó (Róm 15,33; 16,20; 1 Kor 14,33; 2 Kor 13,11; Fii 4,9; 1 Tessz 5,23; 2 Tessz 3,16). Amiképpen Krisztus a mi békességünk és békességszerzőnk (Ef 2,14-15), amennyiben békességet szerez az Ő keresztjének vére által (Kol 1,20), akképpen kell nekünk is BÉKESSÉGET SZEREZNÜNK (v.ö. Róm 12,18; 2 Kor 13,11; 1 Tessz 5,13), mégpedig úgy, hogy a békességjó hírét hirdetjük (Róm 10,15), azokra a dolgokra törekszünk, amelyek a békességet szolgálják (Róm 14,19), megtartjuk a Szellem egységét a békesség kötelékében (Ef 4,3), törekszünk a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat (2 Tim 2,22), és ekképpen szüntelenül készek vagyunk a békesség evangéliumát hirdetni (Ef 6,15). Magnificat (Lk i,46-55) Hadd magasztaljam az Urat! Hadd ujjongjak megváltó Istenemnek! Mert szegény cselédjére rátekintett: mostantól minden nemzedék boldognak hirdet. Nagy müveket visz végbe az Erős, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre azoké, akik félik őt. Hatalmas dolgokat cselekszik karja, a fennhéjázó szíveket szétszórja. Trónjukról erőseket letaszít és kicsinyeket magasra emel. Az éhezőt javaival betölti, a gazdagot üresen küldi el. Felkarolja szolgáját, Izráelt: irgalmát nem feledte. Amint ígérte őseinknek, Abrahámnak és magzatának mindörökre. Farkasfalvy Dénes fordítása FAZEKAS = a teremtő Isten Isten, mint teremtő, csak anyagból alkotott. Ezért minden teremtmény múlandó. Széttöretése és megítéltetése után Istennek kell újjászülnie, és Isten Szellemének kell újjátennie teremtményeit. Ezért Istent gyakran fazekasként ábrázolja az írás, és a természettől való anyag szétrombolását a fazekas edényeinek széttöretéséhez hasonlítja (Zsolt 2,9; Jer 19,11; Ézs 30,14; Jel 2,27). Róm 9,21-ben Pál fazekasnak nevezi Istent, aki teremtményeivel, mint anyaggal, tetszése szerint bánhat. Jób 41,31 azt mondja az ellenségről: »Felkavarja a mélységet, mint a fazekat«. Jer 1,13 forró fazékról beszél, és amint az öszszefüggésekból kiderül, itt az ítélet alá kerülő Izraelről van szó. Ez 24,6 Jeruzsálemet, a vérontó várost olyan rozsdás fazéknak nevezi, amelyről nem távolították el a rozsdát. Ézs 29,16 is agyagnak nevezi a pártütő Izráelt, Istent pedig fazekasnak. Legjobban ismert a Jer 18,1-6 nagyszerű példázata az agyagról és a fazekasról. Azt a fontos igazságot ábrázolja, hogy Istennek útjai kezdetben sikertelennek látszhatnak, de végül mégis elérik rendelt céljukat. 101
