Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 3. szám

ember boldogságát! Bár helyét földrajzilag is megjelöli a Biblia valahol Európa-Ázsia-Afri­­ka határán, az Éden lényegében az Isten­közelség helye és állapota, az ember ősere­deti, teremtésbeli rendeltetése. Az édenkerti leírásban az emberi életnek Isten által meg­szabott örök normáit kapjuk. Munkája nyo­mán éljen az embers s uralkodjék a termés­zet erői fölött. »Hajtsa uralma alá a földet, művelje a ker­tet. « Az Édenkert nem volt tétlen örömökkel teljes, henye »Tündérország«, ahol a sültga­lamb az ember szájába repült, s nem bünte­tésül szakadt az emberre a munka. A bűneset története előtt olvassuk a munka parancsát. »Hajtsátok uralmatok alá!« E szóban minden civilizáció, technika, kultúra, tudományos kutatás csírája benne van. És »őrizze« a kertet az ember, amelyben a fák »szemre kívánatosak és eledelre jók.« A szépérzék létjoga és megszentelése ez. Őrizzük a kertet: a szép világot, a világ szép­ségeit, melyekkel Isten megajándékozott. Isten a káoszból kozmoszt teremtett. Ne te­gye az ember a kozmoszt ismét káosszá! »Ezt parancsolta az Úr Isten az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.« Félreértés azt gondolni, hogy Isten eltiltotta az embert a tudástól. Itt nem általában a tudásnak, ha­nem a jó és rossz tudásának a fájáról van szó. Vagyis arról, hogy ki szabja meg az erkölcsi normát az ember számára. Isten-e vagy ó maga? Jaj neki, ha a jó és rossz tudásának kérdését, vagyis az erkölcsi mér­téket az ember kiveszi Isten kezéből! Ki mondja meg az embernek, mi a jó és mi a rossz, ha nem Isten? Saját lelkiismerete, vágyai, gőgje, hiúsága, a köz érdeke? - A hitleri fasizmus idején a német SS-katonák is azt hitték, hogy lelkiismeretük szerint a né­met nép érdekeit szolgálják azzal, ha minél több zsidót elgázosítanak. Jaj a világnak, ha erkölcsi ítéletében függetleníti magát attól, amit Isten mond jónak vagy rossznak szá­mára! Erre általában felmerül a kérdés: miért te­remtette Isten az embert olyannak, hogy dönthet, választhat, hogy szakíthat a fáról? Azért, mert Isten egy szabad, gondolkodó lényt állított önmagával szemben! A szere­tetnek úgy van értelme, ha önkéntes. A kényszerített, nem szabad döntésből szár­mazó szeretet nem is szeretet. Isten nagyon megbecsülte az embert, amikor a szabad döntést lehetővé tette. Ez a szabadság a szeretet valódiságának feltétele. Itt látjuk, milyen nagy dolog: embernek lenni! 6. A BŰN TITKA 1 Mózes 3,1-13 Minden időben foglalkoztatta az embert a kérdés: Miként jött ide a bún ebbe a világba és miként jutott olyan lavinaszerű eláradás­­ra, hogy hamarosan az egész világot betöl­tötte? Mi a magyarázata a bűnnek? Hiszen valami irtózatos törés történt ebben a világ­ban! A világ nem olyan, amilyennek Isten teremtette. Ádám-Éva és a kígyó történeté­ben nem csupán valami ősi és egyetlen ese­tet mond el Isten Igéje, hanem azt is, hogy a mindenkori ember a mindenkori kísértésben hogyan szokott elbukni. »A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál...« A gonosz ebben a világban ti­tok. A kígyó a gonosz hatalom jelképes alak­ja. A Biblia itt nem magyaráz fölöslegesen, hanem egyszerűen megállapítja, hogy léte­zik egy ravasz, gonosz hatalom ebben a világban. Megjelenik mint ellenség és akció­ba lép. Megfújja a riadót: Emberek vigyázza­tok, itt az ellenség, a kígyó! Bűnre akar csábítani a Biblia héber s görög szava sze­rint: céltévesztésre. Hogyan is? Először kérdőjelet rajzol Isten szava mellé. »Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?« Csakugyan szeret minket, törődik velünk, javunkat akar­ja? Először meghamisítja a Kísértő az Isten szavát, aztán nyílt támadásba megy át. »De­hogy haltok meg!« Nem kell komolyan venni a büntetést, az ítéletet! És jön a ragyogó ígéret: »Olyanok lesztek, mint az Isten!« Függetlenítsd magad Istentől, ne élj gyám­ság alatt! Csodálatos távlatok nyílnak meg előtted, »isteni« életlehetőségek, ha Isten parancsától, mely boldogságodnak útjában áll, függetleníted magad! - »S az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa.« Ki ne ismerné a csábítás erejét: az egy valami, ami nekem tilos, az izgat, amiatt vagyok boldogtalan, pedig egyébként olyan boldog lehetnék. A kísértő úgy állítja be magát, hogy ő többet akar adni, mint az Isten. 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom