Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 3. szám

GYERMEKEKNEK Patricia M. St. John: AHOL A SZIVÁRVÁNY FÖLDET ÉR Sok olvasónk örömére a közkedvelt ifjúsági írónő újabb könyvét jelentettük meg magyar nyelven. Egy elkényeztetett városi kislány vidékre kerül. Önző lénye egy sokgyermekes család­ban hamarosan konfliktusba viszi. De a családban tapasztalt krisztusi szeretet nemcsak az ő szívét és életét formálja át, hanem mindazokét is, akik a kislánnyal - olykor egészen megrázó módon - kapcsolatba kerülnek. Az alábbi részletben arról olvasha­tunk, hogyan nyerte meg kis barátnője szívét az Úr Jézus számára:- Ó, de örülök Elaine, hogy jössz! Phi­­lippának ma születésnapja van. Tulajdon­képpen többeket akartam hívni, de ő csak téged akart. Azt állítja, megígérted, hogy eljössz. Most tele van aggodalommal, hogy talán elfelejtetted. A kertbe kísért, ahol Philippa a kis szikla­kertem mellett felállított nyugágyon pi­hent. Mellette kis asztal állt, rajta csészék és finom dobostorta tíz gyertyával. Philip­pa nagyon helyes volt új kék nyári ruhá­jában. Én szégyelltem magam, mert a me­legtől kipirulva, gyűrött ruhában, piszkos, régi cipőben jelentem meg.- Hol voltál? - kérdezte Philippa. - Már azt hittem, hogy megfeledkeztél rólam. Ugye nem tudtad, hogy születésnapom van?- Nem, mert akkor hoztam volna neked ajándékot. Szívből gratulálok Philippa. Sajnálom, hogy elkéstem, de a többiek fürödni mentek. Én egy darabon velük mentem, és azután egyedül jöttem vissza.- Ó - mondta Philippa, és újra azt a külö­nös vizsgálódó pillantást vetette felém, mint a múltkor és miért tetted ezt? Elfelejtetted, hogy hozzám akartál jönni?- Először elfelejtettem - feleltem az igaz­ságnak megfelelően. - Tudod, délben egyszerre mindenki csak a fürdésről be­szélt, és mindannyian nagyon izgatottak voltunk. De amint eszembe jutottál, visz­­szajöttem.- Vagy úgy. Igen. Szeretsz fürödni?- De még mennyire! De az nem baj. Jövő héten kivisz mindnyájunkat a tiszteletes bácsi a tengerre. Oda nem mehetünk egyedül, csak a folyóra, mert az nem mély. Még Frances is velünk volt. Mrs. Thomas szakította félbe a beszélge­tésünket, teáskannával a kezében jött oda. Nagyon kedves délutánt töltöttünk el együtt. A kert tele volt virágokkal. Mé­hecskék zümmögtek már a levendula bok­rokon. Mrs. Thomas vidám történeteket mesélt nekünk, és én annyi szendvicset és süteményt tömtem magamba, amennyit csak bírtam. Azután meggyújtottuk a gyertyákat, és Philippa felvágta a születés­­napi tortát. Mikor azután már én sem kértem többet enni, Mrs. Thomas fölkelt, hogy a tálcát bevigye a házba, és így szólt:- Elmosom az edényt, egyedül hagylak titeket. Philippa, nem akarod megmutatni Elainennek az ajándékaidat?- Később, mami. Még egy kicsit kint ma­radunk, mert van egy titkunk! Várt, míg édesanyja befordult a házba, azután hirtelen felém fordult és kér­dezte:- Elhoztad a Bibliádat, Elaine? Meglepődtem ezen a hirtelen érdeklődé­sen és így szóltam:- Igen, itt van a székem alatt. Megmuta­tom neked.- Tudod, gondolkoztam rajta. Azt mond­tad, ha valaki Jézust megismeri, valami­képpen jobb lesz. Most elhiszem neked ezt, mert ma eljöttél, pedig szeretsz fü­88

Next

/
Oldalképek
Tartalom