Vetés és Aratás, 1981 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 3. szám

Az Úr meglátogat Uram, az élet rejtelem - titokzatosan itt vagy s jársz velem - jössz, mint halálos szenvedés, imára hívó ihletés, sötéten, mint a gyász, a könny, majd fényesen, mint halk öröm. Üdítő szóval reggelen, nappal mint gond és gyötrelem. S néha úgy ér hozzám kezed, hogy a szívem megvérezed. . . S mikor az este rám terül s pillámra álom nehezül, mosoly ragyog fel lelke men: ma sokszor voltál énvelem. Kutas Kálmán rültség kifelé észlelhető harag, amely­nél az ember mások hibája miatt bosz­­szankodik, és kedvetlenségét rájuk árasztja. Alapjában véve mindkét fajta harag az énközpontúság megnyilvánu­lása. Aki bosszankodik és ingerült, azt bizonyítja ezzel, hogy az énje áll a kö­zéppontban. Ha valamit rosszul csi­nált, azért bosszankodik, mert ezáltal kárt szenved vagy tekintélyében kárt vall. Ingerült lesz akkor is, ha a másik nem azt teszi, amit ő akar, vagy ha magát megbántottnak érzi. Mivel csak a saját akaratát vagy gondolatát tartja helyesnek, jónak, minden kicsiségben, amely útjába kerül, okot lát az izgalom­ra. Emellett képes magát úgy haragra lovalni, hogy kijön a sodrából. Többé nem tudja nyugodtan végiggondolni, hogy esetleg a másiknak is igaza le­het, hanem ellene szegül a vélt jogta­lanságnak. A másik sajátosságait és hibáit nem tudja elhordozni. Csak a másikban lát hibát, holott az talán egy rosszul nevelt vagy beteg ember, aki csak sajnálatra méltó, vagy talán épp egy gyermek, akit alig lehet felelőssé tenni tetteiért. Ismét azt ajánlom neked: tedd bosz­­szankodásodat és ingerültségedet, amelyek idegessé tesznek, Isten kezé­be! Ez mindenekelőtt azt jelenti, kérd Istentől, mutassa meg neked ingerült­séged igazi okát és ismerd el vétkedet Isten és az emberek előtt! Ha föladod a saját énedet és ha minden kellemet­lent, ami téged ér, Istenre bízol, csak akkor szabadulsz meg minden izgatott­ságtól. Még ha az öröklés is az oka ennek az állapotnak, akkor is annál in­kább megszabadulsz attól, minél in­kább megtanulsz Istenre nézni. Gon­dold meg: Istennek még arról is tudo­mása van, amit elrontottál. Talán ismét nagyon büszke voltál, úgyhogy Isten­nek meg kellett aláznia, hogy elvegye a büszkeségedet. Vond le a tanulságot ebből, és bosszankodás helyett légy alázatos! És ha engedted, hogy felin­gereljenek, kérd ismét a józanságnak és a szeretetnek a Szellemét! Gondolj szüntelenül arra, amit Jézus kívánt ta­nítványaitól, hogy tanulják meg tőle a szelídséget és az alázatosságot és szeressék embertársaikat, hogy hosz­­szútűrők legyenek, és türelemmel hor­dozzák el hibáikat. A szeretet tekintet­tel van másokra, belegondolja magát azok helyzetébe, nem ütközik meg ál­landóan a gyöngeségeiken és tökélet­lenségeiken. A szeretet mindent elfe­dez, mindent eltűr (1 Kor 13,7). A jósá­gosság elhordozza a másikat, és meg­bocsát minden megbántást (Kol 3,13). Ami fel akar izgatni, szemléld azt az örökkévalóság világosságában, ne vedd tragikusan a hétköznapok semmi­ségeit, hogy legyen a kicsi kicsinnyé! Csak így kerülhet a »nagy« az őt meg­illető helyre, és lesz igazán naggyá. Csak ezen az úton tanulod meg a bosszankodást és az ingerültséget mindinkább elhagyni. Szedhetsz bár­mennyi nyugtató gyógyszert, vagy igyekezhetsz más módon a nyugalmat és a jóságosságot elsajátítani, legföl­jebb átmeneti javulást tapasztalhatsz. Az egyetlen eszköz, amely állandó eredményt biztosít, az az Istenre tekin­tés és a Szent Szellemével való meg­­teljesedés. 79

Next

/
Oldalképek
Tartalom